P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

I. RÉSZ. - 5. Mohács után

kámnak, tiszteletes Vezérnek, nagy tanácsadómnak, a Világ rendezőjének, ki a közálladalom ügyeit helyes belátással kormányozza és a nép érdekeit igazi okossággal kielégíti, ki a Magasságbelinek sok kegyelmeivel fel vagyon ékesítve, az én Vezéremnek, Szulejmán Pasának (Isten, ki legnagyobb, tegye tartóssá az 0 nagyságát !) legyenek alávetve és az ő szavait és rendeléseit át ne hágják. Ezen tartományoknak lakosai közül azok, kik erősségekbe tartoznak, azokba maradjanak, a falusiak faluikban, a házbirtokosok az ő házaikban feleségeikkel és gyermekeikkel és rokonaikkal együtt. Szántsanak, arassanak, napi munkájokat végezzék. A fentnevezett Vezérem mellett az én kegyelmemből Budán levő győzedelmes hadseregek, a bátorszívű Janicsárok úgy a lovagok, mint a szandsákbégek emberei, az én nemes parancsomnak engedelmeskedjenek és semmi alattvalómnak, ki Budára jön, valami sérelmet okozniok nem szabad. . ,"

19

1) A parancs 1540-ben hangzott el, amikor az éles kard az ország nagy részét már kihasította és amikor szükség volt arra is, hogy „a boldogság árnyékában nyugodtan és megelégedetten élő" muzulmánok Vezére egyeseknek meghagyja az életet, hogy neki nagyobb kényelme lehessen. Ezek előrebocsátása után térjünk át a szomorú időszak részletes elemzésére, miként azt a szécsényi kolostor története nyújtja. A mohácsi ütközet után szabad volt a török útja. Csak kisebb ellenállásokra talált. Egyelőre Budáig vonult. De egyes csapatok keresztül-kasul járták nemcsak az Alföldet, hanem sok északi megyét is. A rend évkönyveinek leírása szerint Budáról szétosztva, még 1526-ban az egyik csoport Győrig jutott és pusztított el mindent, a másik rész északnak tartott és egyik csoportja egészen Szécsényig, a harmadik északkeletnek Mezőkövesdig jutott, míg a negyedik a Tisza felé haladt és Szegedig rombolt le és gyújtott fel mindent.

19

2) A gyöngyösi kolostor történeti könyvének feljegyzése szerint az 1526-ban elhamvadt, „subcinerata" kolostorok között a gyöngyösi is szerepel. Szécsényben még alig hallhattak hírt a mohácsi veszteségről, mikor a láthatáron fosztogató, gyújtogató török csapatok száguldottak végig. Ezek a török csapatok, szerencsére, mint a futózápor, gyorsan elvonultak. A közeledő tél délfelé irányította útjukat, hogy másodszor visszatérve, mint a lélekbe visszatérő sátán, később betetőzzék a bajt. Szécsény egyelőre elkerülte a pusztulást. De a rendtartomány átszenvedte az első halálos döfést. 1527-ben messze északon, Sárospatakon, Zápolyay területén tartotta a rendtartomány káptalanját. Itt értesültek a szécsényi kusztos és házfőnök a tényekről, a siralmas eseményekről. Nem rémhírek, de való és szomorú tények voltak ezek. Értesültek arról, hogy az egyik őrség már megszűnt, mert kolostorai elpusztultak. Elpusztultak a futaki, újlaki, kuludi (Küllőd Bácskában), atyai, györgyi, alsáni, paksi (Pakosnak írva) ozorai, perecskei, kaboli, budai, pesti, valamint a szegedi, gyön-