P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 5. Mohács után
szág királya, mindenével", mondoKa Lasky a szultánnak. 10 0) És Zápolyayék és velük az ország nagy része nem vették észre, hogy csak eszközök a szultán kezében, az ország kettéosztásának a fenntartására. . . Mielőtt történetünk tárgyára térnénk, csak éppen ezt a tényt akarjuk még megvilágítani. A szultán kényúrként és világhódítóként jött át a Dunán. A kórán szerint a nemmohamedánok pogányok, kutyahitűek, akikkel a török tetszése szerint elbánhat. A kórán teljhatalmú úrrá avatja a muzulmánt, és neki nemcsak a földön, de még a mennyországban is a kéj és élvezet tág kapuját nyitja fel. Ilyen erkölcstelen felfogás nyomán a török számára mindenki lépcső gyanánt szolgál, melyen át vágyai kielégítéséhez juthat. A legtermészetesebb igazság az, hogy ez a szellem vezette a törököt s a török ebben a szellemben akart úr lenni, kényúr, akinek szolgálatára van rendelve mindenki. Az élethez, a megmaradáshoz tehát másnak csak annyiban van létjoga, amennyiben a török életcélját előmozdítja. A török elgondolás szerint mindenkinek a törökök érdekeit kell szolgálnia. Azért rabszíjra fűz annyi férfit, ahány a birodalomban maradtak munkáját elvégzi és annyi asszonyt, amennyit a török bujaság megkíván ; a meghódított országokban pedig annyi embert hagy meg, amennyi a győzők érdekeinek megfelelően hasznos, vagy szükséges. A kényúr feladatát ügyesen oldotta meg a török: hallatlan kegyetlenséggel szolgai félelmet idézett elő mindenkiben. Féljen, rettegjen tőle mindenki és hétrétgörnyedve álljon szolgálatába- Mikor aztán a félelem kényszerképzetével mindenkit narkotizált, a nagykegyesen életbenhagyottakat a szolgaság jármába hajtotta, hogy adófizetéssel hizlalják és földig bókolva hajlongjanak a „nagyúr" előtt. Ugyancsak e cél elérését szolgálja a töröknek veleszületett keleti fantáziája, ravaszsága, körmönfont, hazug lelkülete. Egyetlen, de sokatmondó adattal világítjuk meg a mondottakat. A gyöngyösi kolostor levéltárában őriznek a többek közt 1540-ből származó török okmányt. A nagyvezér kiáltványának török nyelvű másolatát. . . Magyar nyelven álljon itt a vezéri parancs : (A nagy Úr nevében 945-ben (1540—41) kibocsátott vezéri parancsnak másolatja, mely Musztafa, a hatvani bíró által meghitelesíttetett és következőképp hangzik :) „Duna és Tisza közt fekvő városoknak és falvaknak lakosi! Az én nemes parancsom érkeztével, mely engedelmességet kíván, tudomásra legyen a következő : Azon tartományok, melyek előbb a Magyar királyhoz tartóztanak és a melyeknek lakosi utóbbinak alattvalói valának, mind az én Magas Portám alá jönnek, az én éles kardom által meghódított •tartományokhoz tartoznak. Azoknak lakosai, kicsinyek és nagyok, gazdagok és szegények tartoznak az én többi alattvalóimhoz, kik a boldogság és ótalom árnyékában nyugodtan és megelégedetten élnek, llyenképen tehát az én császári akaratom az, hogy azon tartományoknak lakosai, a megerősített Buda városába helyeztetett Kaima-
