P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 5. Mohács után
pillanatban sietett a zászló alá. Bizonyára Nógrádból is ment egy kis csapat, szécsényi páterrel élükön. A gyorsan kierőszakolt összecsapás megtörtént, ránk szakadt a török világ, melynek átkos következményeit napjainkig érezzük. A rend évkönyvei beszámolnak a nagy veszteségről ; kik maradtak a nagyok közül a hadszíntéren. A királyról csak ennyit ír : occisus est. Elsorolják a harcban elesett néhány püspök nevét (interierunt). Tomori (occisus est) és mellette küzdő két rendtársa nevét is (Kövesdi Orbán és Paksi György, Georgius de Pakos) az elesettek nevei között találjuk. 18 8) Vae regni Hungáriáé — látta a nagy Kapisztrán víziójában a magyar királyság jövőjét. A jaj, a százszoros jaj bekövetkezett. Török iga, politikai és vallási meghasonlás : hármas örvény. Csoda, hogy Magyarország végleg le nem került a történelem színteréről. Moháccsal történelmünknek új, szomorú fejezete kezdődik. Legújabban a történetírók már ki merik mondani, hogy Magyarországon napjainkig minden bajnak gyökere a török világig vezet vissza. A magyar ferencesek és külön a szécsényi kolostor története erőteljesen húzza alá a történelemnek ezen tételét. Több mint különös, hogy akadtak újabban egyesek, akik e világos igazságot kétségbevonták, akik a török „rabigát" a hymnuszból is törölni akarták, azt hangoztatva, hogy a török iga barátságos megszállás volt csupán. Érthetetlen rövidlátásukban nem vették észre, hogy a népes és gazdag Nagyalföld majdnem teljesen elpusztult a török iga alatt és hogy a magyarság annyira eltűnt az országból, hogy a török kiűzése után csak telepítésekkel lehetett az országot megmenteni. A mohácsi csatatéren maradt az ország színe-java : a püspökök nagyrésze, a kevés áldozatkész, derék főúr. . . Az otthonmaradtak át sem látták Mohács következményét. A királyné elmenekült, a magyarság örömére. Bántó németsége és a lutheranizmushoz való hajlása miatt szívük mélyéből gyűlölték. Szinte örültek, hogy „felszabadultak". Azt hitték, hogy a rákosi határozat (1505) értelmében szabadon választhatnak királyt. Mindenkinek szeme az ország leggazdagabb embere, Zápolyay István felé irányult, kinek családi birtokához tartozott az egész felföld, lefelé egészen Debrecenig. Annál is inkább, mert Zápolyay hadsereggel rendelkezett, mellyel biztosíthatta az országban a felfordult rendet. Legkülönösebb a Mohács által teremtett felfordulásban az, hogy egyesek, így Frangepán kalocsai érsek, Tomori utóda is vérmes reményekkel kecsegtették magukat. Azt vélték, hogy a törökkel összebékülve előbb-utóbb megszelídítik, katolizálják. Csak akkor ocsúdtak fel a szomorú valóságra, mikor a Konstantinápolyba szállítandó, szíjravert magyar rabokat látták. 18 0) A politikai sikertelenségek egymást követték ; a magyar szalmaláng elaludt. Mint a vesztes hazárdjátékost a szenvedély, úgy vitte a kétségbeesés s a magyar egyeduralom megmentésének gondolata az országot a török karjaiba. „Tiéd az én uram, Magyaror-
