P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 4. Új emberek, új élet
ról későbbi okmányok értesítenek, hogy kapzsiságuk miatt állandóan torzsalkodtak egymással ; 14 6) Országh fiaiban feltételezhető az érdekeltség. Laposréw ügyét pedig teljes megvilágításba helyezi egy 1460-ból származó „záloglevél." Ezen záloglevélből arról értesülünk, hogy Losonczy Albert és felesége Széchenyi Hedvig, „168 valódi és súly szerint lemért magyar arany forintért, — az akkori idők szerint tehát nagy összegért — zálogba adják nógrádmegyei Kovácsi birtokukat." 14 7) Fentebb láttuk, hogy Széchenyi László örökös használatra adott a kolostornak három birtokot, köztük a kovácsit is. Azonban telt-fordult az idő. A testvérek Axamit elől elmenekülnek, 1459-ben pedig meghal Széchenyi László : nem él az adományozó s nem laknak Szécsényben az adomány birtokosai. Az új örökösök nem sokat haboztak, — jó pénzért elzálogosították a kolostornak örökös használatra átengedett birtokokat. Ha a konventuálisok fellebbezésében,, Laposréw-vel mint olyan egyénnel találkozunk, ki erőszakosságtól sem riadt vissza, hogy a kolostor régi lakóit kiűzze : azt mondjuk, tudta, hogy miért tette. Tudta, hogyha a régi lakók visszajönnek, az evangéliumi sáfár sorsára jut, mert sem a kapálás, sem a koldulás nem kenyere. Viszont ismerhette az új testvérek szigorát a szegénység terén ; tudhatta azt is, hogy azoknak birtokot örökös haszonélvezetre sem szabad elfogadni. — Amennyiben tehát erőszakról olvasunk az új testvérek bevonulása alkalmával, láthatjuk, hogy ahhoz az új testvéreknek nem volt közük. A háttérben a két János uszította a prépostot és apátot s kapzsiságukban nem átallottak erőszakhoz fordulni. Fájó érzéssel léphették át a kolostor küszöbét az új testvérek, kik között névleg felsorolva találjuk Szigeti Bálint vikáriust (akkor a tartománynak még nem volt provinciálisa, hanem „vikáriusa"), Kelemen őrt, Gergely esztergomi guardiánt és Vassváry Jánost, az új „guardiánt". 14 8) Az utóbbi testvéreivel elfoglalta a szécsényi kolostort, — de sokáig kísértette a kiköltözés veszedelme. Igali természetesen nem nyugodhatott bele a szécsényi kolostor elvesztésébe. Tiszteletreméltó az az erély és ügyesség, mellyel a harcot végigfolytatta. Mint említettük, értékesnek kellett ismernie a szécsényi kolostort, melynek biztosításáért ennyit fáradott. A Szentszékhez adta be panaszát ; feljelentette a terecskei apátot és bozóki prépostot az egyházi fenyítékek jogtalan alkalmazása miatt. A Szentszék ki is nevezte az ügy megvizsgálására az esztergomi érseket és a pécsi püspököt ; ezek viszont a szenttamási prépostra bízták az ügy tisztázását. A tárgyalást azonban elhalasztották a csehekkel kiütött háború miatt, melyben Országh Mihály is résztvett. Igalit ezen eredménytelenség nem fegyverezte le. A rend generálisa elé vitte az ügyet. Ebben az időben a szigorúbb és enyhébb irányt követők egy közös fő alatt éltek. Az obszervánsoknak ugyan volt külön elöljárójuk, de ő is az enyhébb irányt követő közös főelöljáró, generális alá tartozott. Udinei Zavetto generális Igalinak adott igazat, Szigeti Bálint vikáriusnak pedig meghagyta, hogy az obszervána
