P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

I. RÉSZ. - 4. Új emberek, új élet

provincia mondjon le a szécsényi kolostorról. Szigeti a rendtartományi gyűlésen tett jelentést az ügyről s a tartomány elöljárói szó nélkül lemondtak a szécsényi kolostorról. Ez a tény a legfényesebben igazolja, hogy az új testvérek szenvedő alanyok voltak a szécsényi kolostorban. A provincia beleegyező határozatával ment Szigeti Bálint Velencébe a generális-választásra. Itt Szigeti, Igali és az egész tanács előtt esküvel igérte meg, hogy visszatérése után azonnal átadja a szécsényi kolostort régi tulajdonosaiknak. Igali, hogy teljesen biztos legyen az eredményben, még azt is kivitte, hogy a Szentszék megsemmisítette az 1466-i határozatot és megerősítette a mostani megegyezést ; egyben felhatalmazta az esztergomi és kalocsai érseket, hogy a konventuális provinciális akaratát hajtsák végre.

14

9) Legkülönösebb a dologban most mégis az, hogy annyi alátámasztás, eskütétel, sőt Rómának döntése után sem került vissza a kolostor régi tulajdonosai kezébe. Országh Mihály nem tudott abba belenyugodni, hogy ő legyen a vesztes fél. Királynét állított a szellemi csatatérre s a játszmát megnyerte. Említettük, hogy 1466-ban a szécsényi kolostoron kívül a debrecenit is elveszítették a konventuálisok. A debrecenit Szilágyi Erzsébet vette el a konventuálisoktól. Országh Mihály a királynénál kivitte, hogy a szécsényi kolostor helyett a konvenluálisoknak visszaadja a debreceni kolostort.

1'

0) A konventuálisok lemondtak a szécsényi kolostorról és visszakapták a debrecenit, mely a nagy városra való tekintettel előnyösebbnek látszott a szécsényinél. Ezen cserének már csak azért is örülhettek, mert Szécsényben Országh miatt úgyis tarthatatlan lett volna helyzetük. Látva azt — sejteti Kósa, — hogy követelésükkel maguk ellen uszítanák a nádort, elálltak szándékuktól. Egyben szent Ferenc intelmével vigasztalódtak: „ahol a testvéreket be nem fogadják, menjenek más tartományba bűnbánatot tartani."

1"

1) A következő évben II. Pál pápa összegezi az obszervánsok letelepítése körüli eseményeket, a letelepítéskor felmerült esetleges szabálytalanságokat vagy hiányokat pótolja („supplentes omnes et singulos defectus tarn juris, quam facti") és egyben megengedi, hogy ha a régi lakók közül valaki Szécsényben óhajt maradni, az obszerváns főnök alattvalója lehet. Ezzel befejeződött a kellemetlen eset. 1492-ben az ügy ugyan még egyszer felszínre kerül, de csak azért, hogy VI. Sándor pápa bullában erősítse meg az obszervánsokat a szécsényi és három más kolostor birtokában.

10

2) Részletesen kellett beszámolnunk erről a hosszadalmas huzavonáról. A jogi viszálykodásban tisztán kell látnunk. Sajnos azonban, hogy az ilyen viták sokszor azt a látszatot keltik, mintha az élet nem állott volna másból, mint civódásból. Az emberek a napot az égbolton természetes adottságnak veszik, — de napfogyatkozás alkalmával mindenki megbámulja. Szomorú, hogy a történelemben is sokszor a pozitív munkát, mint természetest, szóra se méltatják, s csak a jogi eseten való vitatkozásban merül ki a kutatás. Mialatt Igali és Szigeti lefolytatták a jogi vitát, — az új test-