P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 4. Új emberek, új élet
hető az is, hogy méltán vonta magára az ellentábor neheztelését. Említettük, hogy ezen időben Igali a konventuálisokat már átsegítette a krízisen. Hogy a közös életet — a kolostori élet létajapját — biztosítsa, több rendtagot tömörített az egyes kolostorokba. Épp azért várt arra az időre, hogy a cseh garázdálkodás következtében lakatlanná vált szécsényi kolostort is kellő taglétszámmal benépesíthesse ; de várt bizonyára azért is, hogy a tatarozáshoz szükséges költségeket előteremthesse. Azért említettük, hogy Országh kitétele — „gondatlanságot" vet szemükre — nem fedi a való tényt. Mikor azonban Igali értesült Országh szándékáról, hogy a kolostort tatarozni készül, azonnal küldött néhány testvért tartománya régi kolostorába, Szécsénybe. Igali leginkább ismerhette a neves szécsényi kolostor történetét s a rendi növendékek nevelése szempontjából kiváló helynek tekintette, azért érthető, hogy a végsőkig ragaszkodott a kolostor birtoklásához. Ezen előzményekből sejthetjük, hogy a bevonulás orgonabúgásába hamis hangok vegyültek. Országh Mihály meghívta az obszervánsokat ; a prépost és apát kezükbe kapták a pápai leiratot és a kiközösítési hatalmat. Igali testvérei mégsem akartak engedni. E tény leginkább mutatja, hogy ügyük tiszta volt, s nem gondatlanságból hagyták ott a szécsényi kolostort. Ok nem mondtak le jogukról s meg voltak győződve, hogy Országh nádor a pápát hamisan informálta. Azonban Országh volt a hatalmasabb s az obszerváns testvéreket mégis letelepítette Szécsényben. A dolog nem ment simán. A konventuálisok íelebbezésükben méltán hivatkoztak arra, hogy ki sem hallgatták őket ; nem is tisztázhatták magukat ; — az apát és prépost mégis az egyházi fenyíték villámait szórták feléjük, sőt ami több, Országh Mihály emberei : János fia és Laposréw János jószágkormányzó, még erőszak alkalmazásától sem rettentek vissza. Az eset még a régi világ felfogása szerint is idegenszerűen hat. Senki sem csodálkozik azon, hogy a konventuális testvérek a sértést és jogtalanságot nem hagyhatták szó nélkül. De mielőtt a további fejleményekre térnénk, oldjuk meg a veszedelmes eset kényes részét. A dolgok későbbi menetéből ítélve az ember arra a következtetésre jut, hogy az obszerváns testvéreknek egyáltalán nem volt részük a békétlenségben, sőt inkább végigszenvedték az új kolostor-foglalást. De akkor ki intézte a konventuálisok elleni erőszakoskodást s milyen célból ? Nógrádvármegye történetében olvassuk, hogy Országh Mihály vágyódott a kolostor birtokaira. 14 5) Mielőtt azonban Bártfai Szabó László fel nem fedezte és idézte a többször szóba hozott oklevelet 1454-ből, senki sem tudta, hogy az ősi kolostornak birtokai voltak. Különben Országh Mihály nádort a történelem nagynak magasztalja, bátran elhihetjük, hogy belső rokonszenv vezette az új testvérek letelepítésében. Budáról ismerte az obszerváns testvérek áldásos működését. Feltűnő azonban, hogy a konventuális testvérek fellebbezésében újra és újra találkozunk Országh Mihály János nevű fiával és Laposréw Jánossal. Ök ketten voltak az erőszakoskodók. Nem ok nélkül találkozunk e nevekkel: Országh Mihály fiai-
