P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 4. Új emberek, új élet
tek. A klauzúra szigorú betartását követelte a szabályzat. Úgy a klerikusok, mint a laikus testvérek hetenkint három napon írásban gyakorolták magukat. („Litteras pingant" l . . .) 14 1) A legutolsó pillanatban állította meg Igali reformja a konventuálisok ellanyhulását s egyben további veszteségeiket. Annyira új életet teremtett, hogy Kapisztránói Szent János magyarországi szereplése, mely megerősítette ugyan az obszerváns testvéreket, veszteséget nem hozott a konventuálisokra. Tíz éven keresztül háborítatlanul élt mind a két csoport magasztos hivatásában. Annál érzékenyebb veszteséget hozott az 1466. esztendő, mely a debreceni és szécsényi kolostorok elvesztését jelentette. Az előbbit Szilágyi Erzsébet, az utóbbit Országh Mihály vette el a konventuálisoktól és adta át az obszervánsoknak. A kolostor 130 esztendős, emberfeletti működését szemléltük. Éppen azért, mert nagyobb létszámmal rendelkezett s növendékház volt, nagyobb fegyelem is honolt benne. A cseh időszak azonban nemcsak a fegyelmet szüntette meg a szécsényi testvérek közt, de újra és újra felborította magát a kolostort is. Igali egri reformja egyes pontjainak szigorúbb fegyelmére, a hányatottabb sors miatt, bizonyára a szécsényi kolostornak is szüksége volt. Hogy abban az időben épp a szegénység körül állott elő az enyhébb felfogás a szécsényi kolostorban, mutatja az 1454. évi szerződés, melynek értelmében a Széchenyi család őseitől ajándékba kapott egyházi edények fejében, a hontmegyei Csaal, Litva és a nógrádmegyei Kovácsi birtokokat kapják örökös haszonélvezetül. Alig tételezhetjük fel, hogy a szécsényi guardián részt nem vett volna az egri nagyhorderejű reform-gyűlésen, vagy nem szerzett tudomást a gyűlés határozatairól, az új prokurátori állásról s a szegénység körüli szigorú felfogásról. Következésképp a szerződés bizonyos tekintetben azt mutatja, hogy a szécsényi ház nem valósította meg az Igali által bevezetett reformot a maga teljességében. Viszont mentségére kell felhoznunk a tényt, hogy Széchenyi László sürgette s erőszakolta az ügy ilyetén elintézését ; az idők bizonytalansága, a cseh-világ miatti kéregetés elmaradása is szükségessé tette a jövőről való gondoskodást; hozzá a birtok nem ment át a rend örökébe, hanem csak örökös használatra kapták. Az enyhítő körülmények mellett is, úgy véljük, hogy a szécsényi szerződés ellentétben áll Igali megújhodást és szigort sürgető reformpontjaival. A következő esztendők azonban keresztülhúzták a nagy gondoskodást. Axamit szélnek eresztette a szécsényi kolostor lakóit, s házukat annyira feldúlta, hogy Szécsénybe a rendi elöljáróság éveken keresztül nem mert pátereket helyezni. A lakatlanul álló ősi kolostor látására fogamzott meg az új birtokos, Országh Mihály nádor lelkében a gondolat, hogy az elhagyatott épületet rendbehozza s azokkal a testvérekkel benépesíti, kiket Budáról már előnyösen ismert. A szalvatoriánus történetírók — Blahó, Friedrich, Nagy András — közlik II. Pál pápának Országh Mihályhoz intézett levelét, melynek
