P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 4. Új emberek, új élet
irány térhódítását. Magasztos hivatásukat folytatták a testvérek, csak a regula megtartása, a belső fegyelem körül merültek fel enyhítések ... Az északi tartomány a nyugati enyhébb irányzat hatása alá került. Ezeket a testvéreket konventuálisoknak nevezték. Az enyhébb irányzattal ellentétben az ország déli részén mind nagyobb és nagyobb tért hódított a szigorúbb „obszerváns" irányzat követőinek tábora, a boszniai ferences tartományból. E tartományban szép számmal szerepeltek magyarok is. Közülük kerültek ki Nagy Lajos idejében Bulgária megtérítői, aztán később számos vértanú. A boszniai rendtartomány életgyökereit így a vértanuk vére erőteljesebben öntözte, s ezért később sem észlelhetünk náluk ernyedést. Magyar földön is egymásután építettek nekik kolostorokat. Ők a „cseri barátok", akár Cser községtől, hol az első időszakban volt kolostoruk, akár a szláv „cser" szótól, mely szürkét jelent, kapták elnevezésüket. Nagy Lajos maga több kolostort emelt számukra. Zsigmond király is pártfogolta őket. Nagy tekintélyt és népszerűséget szerzett nekik Marchiai Szent Jakab és Kapisztránói Szent János. Hunyadi János is bizalmával ajándékozta meg őket. Az új testvérek buzgósága mellett még inkább feltűnt az északiak lanyhulása. Az egyház s az ország nagyjai nyiltan állást foglaltak a szigorúbb irány mellett és a konventuális testvérekkel szemben. 1443-ban éri az első veszteség a konventuálisokat. Caesarini bíboros elvette tőlük a budai, pesti, szegedi és marosvásárhelyi kolostorokat és az obszervánsoknak, a cseri barátoknak juttatta. 1448ban Hunyadi János egyházi és világi előkelőségekkel gyűlést tartott, ahol különféle könnyelműségről és visszaélésről vádolták a konventuális testvéreket, s ismét több kolostort akartak elvenni tőlük, köztük a híres esztergomit és újlakit. 1455-ben a budai gyűlésen ismételten állást foglaltak a konventuálisok ellen, s elismerőleg nyilatkoztak az obszervánsokról, akik „szerénységre törekszenek, fegyelmezett életet élnek, szüntelen az Isten igéjét hirdetik, a főpapoknak kisegítői a hívek gondozásában ; szóval és példával tanítanak, magukat mindenben úgy viselik, hogy a hívek osztatlan szeretetét és becsülését megnyerjék." 14 0) A legválságosabb időben került a konventuálisok élére a neves J gali Fábián. Nagy tudással és eréllyel fogott munkához. Irányítása mellett az 1454-i egri gyűlésen a konventuális ferencesek a maguk erejéből reformálták meg önmagukat. Húsz fejezetből álló konstitucióikban lenyesték az összes vadhajtásokat a rendi élet fájáról. A rendeletek egész sora állapítja meg a lelkiség követelményeit : lelkigyakorlatokat, kórusi imát, a közös életet, a növendékek neveltetését s főleg az anyagi javak prokurátor által való szigorúbb kezelését. Az életmódban visszaállították a régi fegyelmet. Ezen előírásokból tudunk következtetni arra, hogy milyen volt a régiek élete. Visszaállították, azaz előírták a hetenkénti kulpát, az önvádolást. Naponként kétszer étkezhettek : délben két, este egy fogást. Az ágyakból eltiltották a tollat ; csak durva pokrócot engedtek meg. Egész nap szilenciumot, csendet kellett tartaniok. A rekreáció, szórakozás alatt a páterek latinul beszélget-
