P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

II. RÉSZ. - 3. A novíciát története

kusztódia noviciátja. Az első török megszállás után, — amire nézve biztos adataink vannak — a szécsényi kolostorban filozófiai kurzus volt, s emellett a gimnázium tárgyaira is oktattak növendékeket. A török alóli végleges felszabadulás után került Szécsénybe a noviciátus. De úgy látszik, hogy csak a kuruc-Iabanc világ után. 1698-ban még Gyöngyösön van noviciát, Séra György volt akkor újoncmester, aki később, 1707-ben Szécsényben halt meg. Az 1708. tabulában olvassuk, hogy Szécsényben „folytatódik a noviciátus" és hogy Keleffy Dénes definitor az újoncmester. Ezen időből azonban nincsen a noviciátra vonatkozó feljegyzésünk. Mikor aztán 1715-ben elhamvadt a szécsényi kolostor és templom, a noviciátus visszakerült Gyöngyösre. A kolostort hamar tető alá hozták és már 1717-ben itt találjuk a bölcseleti kurzust. A noviciátus 1723-ban került vissza Szécsénybe. A feljegyzések közt olvassuk, hogy nov. 9-én léptek először az iskolába, melynek padjait a városi hatóság készíttette 12 forintért. Mostantól fogva, (a II. József alatti bezárást, 1773—1780, nem számítva) itt is volt egészen az unióig, miként erről részletesen beszámoltunk történelmünk folyamán. Amíg Miszleniczky jóságából 1733-ban fel nem épült a nyugati szárny, mely azóta a noviciát épületrészéül szolgál, nagyon szűkösen élhettek a kolostor lakói és az újoncok. Ezért is könyörült meg a testvéreken a bajukat szivén viselő nagy jótevő. A fegyelem ekkor még nagyon szigorú volt. Az újoncok traktusa alatti kis kertet, mely nagyrészt a régi várbástya körüli szakadék volt, betemették, kőfalakkal többszörösen alábástyázták. A felső bástyát a rendesnél magasabbra is emelték, mert csak a felső kertecskében jelenhettek meg a noviciusok. Ez külön az ő kertecskéjük lett, melyet ők tartottak rendben és ők műveltek meg. A noviciátus azután — eltekintve a kisebb-nagyobb tatarozásokat, — nem is változott. Történetére nézve megjegyeztük, hogy 1813-ban földrengés rázkódtatta meg és döntötte be a kórus felé eső legszélső szobát; 1859-ben pedig, úgylátszik talajsüppedés folytán széjjelebb húzódott a kert felőli fal, melynek következtében a bolthajtás közepe meghasadt. A háború alatt katonáknak, majd lábbadozóknak adott lakhelyet. Azóta új színbe öltözött, mert 1922 óta a modern ferences ifjúság e szent hajlékban készül magasztos, áldozatos hivatására. Ezen palántaházból került ki a tartomány számos nagy és neves egyéne. (Megjegyezzük, hogy másutt is volt a tartománynak újoncháza, így Pruszkán, ahol a tót ifjak noviciátusa volt ; amellett Gyöngyösön. Jászberényben és Szakolcán is volt hosszabb-rövidebb ideig noviciát). A sok közül felemlítjük a következő volt szécsényi újoncokat, kiknek a nevével a beöltözöttek és fogadalmat tevők hivatalos könyvében találkozunk : 1731-ben Knoll Modeszt ; 1735-ben Spiegel Márton (lajkus testvér, a szécsényi kolostor későbbi kiváló asztalos mestere); 1737-ben Telek József (a kiváló szónok és író); 1738ban Gangl György; 1740-ben Kósa Benedek, 1741-ben Szentimrey Imre; 1742-ben Tabódi Mátyás és Blahó Vince, (akésőbbi történet-