P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

II. RÉSZ. - 3. A novíciát története

író) ; 1744-ben Szentsimonyi Ambrus; 1746-ban Verebélyi Ambrus; 1748-ban Matók József, Nagy András (a szécsényi kolostor kiváló egyéne és történetírója) és Horváth Imre; 1749-ben Fazekas Domonkos ; 1754-ben Papp Primusz; 1755-ben Rákóczi Dávid ; 1758-ban Hueber Rémig ; 1764-ben Trajter Gerárd ; a mult században Karcsú Arzén, Szegedi Kilit és számosan mások, kik a tartomány szellemi irányítóivá lettek. Szécsényben sajátították el a szeráfi szellemet. Neves mesterek oktatták őket. A kiválóbbak közülük : Petrik Kelemen (1724—); Ladislaides Pál (1735, 1741, 1755);Csáky Gerváz (1745); Siket Pál (1747—); Büki Vince (1760, 1762, 1768); Noszdroviczky Kapisztrán (1768); Kósa Benedek (1770—); Nagy András (1771, 1777); Papp Primusz (1774); Verebélyi Ambrus (1791); Kugyelka Gellért (1794); Trajter Gerárd (1797, 1805). A mult század magisztereiről a történelem folyamán emlékeztünk meg. Ami a nevelést illeti, régi írásokból magunk elé állíthatjuk a régi mesterek gondolatvilágát. Eltekintve a szabályoktól, melyek a XVIII. században igen szigorúak voltak, a nevelés maga is fegyelmezett, mondhatnók kemény volt. Ezen időben a szabályok alig tértek el azoktól, melyeket Kollányi a török világ alatti újoncokról állított fel ; sőt egyike-másika még szigorúbb volt. Azért nem a szigorra, hanem a szerzetesi öntudatra fektették a fősúlyt. A kolostor könyvtárában egész sor szentbeszéd maradt fenn, melyeket magiszterek írtak beöltözésre és fogadalomtételre. Ezekben megkapjuk azon idők újoncmestereinek gondolatvilágát és nevelési irányelveit. Néhányból idézünk : Noszdroviczky Kapisztrán 1766-ban, Fr. Bálint fogadalomtételekor tartott exhortációjában olvassuk: „Kedves Szerzetes Atyámfiai és minnyájan, kik jelen vadtok (tehát nyilvánosan, a hívek jelenlétében történt a fogadalorntéíel) Szent Péter kérdéséből és Krisztus Urunk főleletibül (melyet előbb idézett : „íme Uram, mi mindeneket elhagytunk, mi lesz tehát velünk?") kiteczik, hogy az evangéliumi tökéletességhez két dolog kívántatik : hogy , mindenét elhagyja az ember és hogy Krisztus Urunkat kövesse." És részletesen fejtegeti a világelhagyás és Krisztus-követés lényegét, különösen hangsúlyozva az önmegtagadás és engedelmesség szellemét. Szent Ferenc példájára is hivatkozik : „És azok között (kik Krisztust követik) mink vagyunk, kik Szerafikus Szt. Ferenc Atyánk zászlója alatt vitézkedünk. Ezt cselekedte Szent Ferenc Atyánk és az ő fiaitul is azt kivánta. . . E szerint követték eleitől fogvást Szerafikus Szent Ferenc Atyánk fiai számtalanon, kik immár vele egyetemben az Ur istennek színe látásában örvendeznek és mostanában is széles ez világon követik, s úgy látom és tapasztalom, kedves szerzetes atyámfia Fr. Bálint, hogy te is megutálván széles ez világot, annak minden dicsőségét, vízi buborékhoz hasonló kincsét, gazdagságát, Szent Pállal omnia arbitraris ut stercora, ut Christum lucrifacias, megutáltál mindeneket mint a ganéjt és mindenedet amid volt vagy lehetett, elhadlad és a szegényeknek osztogadtad és az evangéliumi tökéletesség-