P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

II. RÉSZ. - 3. A novíciát története

zetesrendek elöljárói, hogy a noviciátban minden ezt a szellemet mozdítsa elő. Ha az ősi tartományi határozatokat figyelemmel kisérjük, azt látjuk, hogy szorgos gonddal vigyáztak arra, hogy az újoncok öntudatos szerzetesi nevelést kapjanak. Az 1518-i konstituciókban olvassuk : „A guardiánok válasszanak komoly, ájtatos és a szerzetesi fegyelemben gyakorlott pátert az újoncok gyóntatójául. Az illető állandóan őrködjön az újoncok felett. Mutassa meg nekik Isten útját és vezesse a maguk és a világ megvetésére. Szóval és példával mutassa meg nekik a szerzetesi élet szokásait és szabályait ; főleg hogy magukat megalázzák. Isten édességes szemlélődésére serkentse őket!"... Az 1612-ben, Hradison, tartott gyűlés konstitúciói is nagy körültekintéssel állapítják meg a magiszter személyének szükséges lelki tulajdonait és írják körül a nevelés sarkalos pontjait : „A legnagyobb gonddal történjék a magiszter személyének megválasztása. Neki az Apostollal mindenkinek mindene kell lenni, hogy mindeneket üdvözítsen". Majd a magiszternek ad útbigazítást, hogy a szabályok megtartása felett őrködjön. Az ősi noviciát szellemét találóan összegezi Kollányi Ferenc : „Az újoncok egy álló esztendeig egyedül az ő (a magiszter) befolyása alatt állottak. Ezen idő alatt ő volt vezetőjük, tanácsadójuk, tanítójuk, meghittjük, barátjuk. Ő oktatta őket a latin nyelvre, a szükséges imádságokra, a rend szabályaira. Az ő példája buzdította őket az önmegtagadásra, az alázatosságra, az áhítatra. Az ő szava lelkesítette őket a szegénység, szüzesség és engedelmesség szeretetére. Ö gyújtotta meg lelkükben azt a tüzet, mely képesítette őket arra, hogy a szegénységért, az önsanyargatásért le tudjanak mondani a világ minden öröméről. Ez alatt az egy év alatt az újoncok szinte légmentesen el voltak zárva a külvilágtól. Nem léphették át a zárda küszöbét, kivévén valamely ünnepélyes körmenet alkalmával, vagy ha esetleg más kolostorba rendelte őket a feljebbvaló akarata. Nem beszélhettek világi egyénnel, még a legközelebbi rokonaikkal sem, hanem csak gyóntatójuk engedelmével és az ő jelenlétében. Nem írhattak és nem kaphattak levelet lel ki vezetőjük tudta és beleegyezése nélkül. Sőt még a kisebb rendeket sem vehették fel ezen idő alatt, vagy ha valaki már fel volt szentelve közülük, annak nem volt szabad gyóntatnia. Hetenként háromszor, hétfőn, szerdán, pénteken odaállottak a kolostor szerzetes atyái elé s egyenként elszámlálták mindazokat a kisebb-nagyobb botlásokat, hibákat, bűnöket, melyeket a megelőző napokon netán elkövettek. A házfőnök tartozott csak e miatt őket meginteni, megdorgálni, vagy megbüntetni. Oly csendben, oly egyhangú foglalkozás közt, olyan szigorú fegyelem alatt töltötték napjaikat, hogy a lélek úgyszólván kényszerítve volt magába mélyedni. . ."-') Azon körülményből kifolyólag, hogy már a XV. század végén Szécsényben a konvent misét és a vesperást énekelték, azt a következtetést vontuk, hogy Szécsényben noviciát volt, később itt volt a