P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 2. Élet az ősi kolostorban
Az ellenségeskedő városok leteszik a fegyvert, a pártcsaták elnémulnak, a haragosok kibékülnek, az uzsorások az adósságaik miatt fogságba került szegényeket szabadon bocsájtják ; fellobog a máglya, s a hiúság és a fényűzés eszközei : a kocka, kártya, játékok, álarcok, hangszerek a tűzbe kerülnek. Ezután a keményebb szívek következnek : aki már régóta gyónt, az most meggyónik, a jogtalanul visszatartott jószágot visszaadják, a gazdagok a lelkiszegénység kincseit keresik, a kéjencek a kárhozat útjáról a bűnbánat tövises ösvényére lépnek. Pedig beszédjük nagyon egyszerű s legtöbbnyire e három körül forog: bűnbánat, szeretet, béke." 9 /) A ferencesek prédikációjukkal az egész társadalmat igyekeztek átalakítani. Elsősorban a családi életet szentelték meg. Prédikációjuk maga is a közvetlenség erejével hatott. Ők mindenki testvérének vallották magukat és szívből-szívhez szóltak. Ismerték a népet, közötte forogtak és éppen ez a résztvevő szeretet nyitotta meg előttük a szíveket. A nagyok becsülték tudományukért, életszentségükért, a nép rajongva vette őket, körül mert lemondó életükkel, önkéntes szegénységükkel testvéreivé, barátaivá váltak. A prédikálás eredményeit tartóssá tették a lelkeket átalakító gyóntatószékben. Az első nagy ferences szónokokról Szent Antalról, Regensburgi Berchtoldról olvassuk, hogy szónoklataik után egész éjtszakákat töltöttek el a lelkiatyák gyóntatásban. A gyónószék a legkedvesebb ferences munkatér, — ahol nem hull az elismerés babérlevele, de hull a bűneitől megkönnyebbültnek, boldog bűnbánónak hálás könnycseppje, melyről azonban — mert titokban történt, — a történetíró nem számol be. Legfeljebb a közállapotok erkölcsös voltáról, a szent életre törekvésből állapítja meg, hogy a háttérben oly erők működnek, melyek bensőek, lelkiek, melyeknek csak külső hatását tudja megállapítani. P. Boros Fortunát írja az Erdélyi ferencesek című munkájában : „A ferencrend néprend, s tagjai a nép között forgolódva a néppel együtt éli életét. A napi politikán felülemelkedve nem arra törekszik, hogy építkezésekben alkosson monumentálisokat, vagy az irodalom fáklyáit lobogtassa, vagy kiváló elméleti tudósokat emeljen mindig magasabbra és magasabbra, hanem a népet akarja a keblére ölelni és Krisztushoz közelebb vezetni. A rend tagjait erős buzgóság fogta el és oly területen alkottak maradandó emléket, ahol a mai kor gyermekei nem kutatnak történelmi emlékek után. Legfeljebb az erdélyi vallástörténet írói állanak meg csodálkozással (a nagyalföldi, a szécsény vidéki szintén). Mert látniok kell, hogy a ferencrendiek megelégszenek egy-egy darab száraz karéjjal, meghúzódnak valamely család vendégszerető házánál és képesek napról-napra máshová vándorolni, csakhogy a szegény Szent Ferencet a buzgóságban megközelítsék." 9 8) A történetíró a lelkek átalakítására, a szécsényi ferences munkásság szemléltetésére az ősi időben hiába kutat külső, meggyőző tények után. A török világ úgyszólván minden életmegnyilvánulást lemosott a mult történetének lapjairól.
