P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

I. RÉSZ. - 2. Élet az ősi kolostorban

Miben állott az akkori idők lelkipásztori élete, miképen tevékenykedtek a páterek ? Hivatásuk elsőnek a nép prédikátoraivá avatta őket. Szeretetük, jóságuk nagyon közel hozták őket az emberekhez. Theológiai tudásuk, mely a jóságos Istent, a szerető Atyát állította a középpontba, szemléltető, szívbőljövő örömhírré tette, az első evangéliumnak megfelelően, prédikálásukat. A szív emberei voltak, s mert szívük csordulásig tele volt, bőségesen juttattak boldogságukból másoknak. Szent Antal mondotta ; „A jó szónok mindig lelkében őrzi a kálvária útját. Krisztusról álmodik a szerencsétlenség éjén, vele ébred a szerencse napjai reggelén és az Isten igéje, a malasztnak és igazságnak árja száll belé. Te áldott szó — tör elő lelkéből — mely megittasitod a szíveket. Te édességes beszéd, mely a szenvedő lelkek bensejében vigasztaló reményeket keltesz. Óh, te szomjas lelkeket üdítő szó !"

9

C Szent Ferenc lelkiségét öntötték beszédjükbe. A skolasztika rideg formái ugyan bénítólag hatottak az egyházszónoklatra, a rendben azonban a Szent Antalok, Regensburgi Berchtoldok maradtak a népszónokok példaképei. A magyar testvérek is ezen nyomdokon jártak. Beszédjükből még Szent Ferenc költőisége sem hiányzik. A kőnigsbergi töredék mellett második magyar nyelvtörténelmi emlékünk ferences mű. A gyulafehérvári glosszák néven ismeretes irodalmi kincsünk a XIV. század elejéről egész sor ferences prédikációt hoz. A gyűjtemény 126— 129 oldalakon 1320-ból származó levélmintákat közöl, ami annyit jelent, hogy a gyűjtemény előző része, tehát a beszédek, legalább is Í320 előttről valók. Ezen szent beszédek közt találjuk az első magyar nyelven írt verset : költeményben való lefordítása egy latin hymnus-részletnek : Jucunditas maerentium Habrosagban valaknak kegusege Eternitas viventium Eleeknek uruksege (Élőknek öröksége) Sanitas languentium Koorsagban walaknak egessege Ubertas egentium Sciuksegben walaknak beusege Saturítas esurientium Ehezeuk/nek eleks/ege. Figyelmes olvasásra, mintha palóc hangzönge csendülne meg a legrégibb magyar versben. . . A mű későbbi oldalain 1330-ból újra találunk verset (129 b. 1.) majd a 154 lapon eredeti költeményt is. Beszédjük témái, az istenszeretet miliőjébe állítva : a földreszálló istenszeretet (Betlehem-Greccio), a kálvária oltárán magát föláldozó istenszeretet (Golgota-Alverna) és a közöttünk lakozó istenszeretet, Eucharistia. „Imádunk téged itt és minden szentegyházadban, mert szent kereszted által megváltottad a világot", imádkoztak Szent Ferenc példájára. Ezen témákhoz járult még a Szent Szűz tisztelete, akiről a szeráfi Atya költeményeket írt, s kinek Szeplőtelen fogantatását szent Ferenc példája nyomán éppen a ferences iskola vitte diadalra. Beszédjük hatására nézve írja Pastor, a Pápák történetének világhírű írója : „A ferences szónok beszédének hatása bámulatos.