P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
II. RÉSZ. - d) A templom kriptái, cinterem
A Forgách grófok kriptája felett is állottak márványemlékek Mikor a legutóbbi restauráláskor a stallumokat a szentélybe hozták' a márványkövek a Forgách család kriptájába tétettek. A kriptákon kívül a kolostornak még a templom körül volt temetkezési helye, az ú. n. cinterem, mely a kolostor területéhez tartozott. A városnak magának külön temetkezési helye volt. A cinterembe csak azok temetkeztek, akiknek a mindenkori házfőnök ezt megengedte. Miután Szécsény 1725-től, mint plébánia, Ludányhoz lett csatolva, 1750-ben a ludányi plébános a cintermet le akarta foglalni. Idős egyének a szakali és marcali plébános urak előtt kiállított és utóbbiak által aláírt és pecséttel ellátott hivatalos iratban igazolták, hogy a cinterem ősidőktől fogva mindig a kolostor tulajdonát képezte. Ezen irat szövegét közöljük, mert egyben a templom körüli terület megvilágítására nagyon alkalmas : „Dicsértessék a Jesus Christus. Mi alább meg írattak adgyuk tudtokra mindeneknek, akiknek illik, hogy Tisztelendő Pater Szécsényi Franciscanus Lelki Attyáink meg keresvén bennünket kértek azon : hogy ha valami bizonyossat tudhattnánk mondani az Eő Tisztelendő Attyaságok Temploma előtt lévő Czinteremriil, és Temető helyrül, tennénk arrul igaz bizonyságot. Helyes kéréseket Eő Tisztelendő Attyaságoknak meg nem akarván vettni, hogy a régi valóság felendékségben ne mennyen jövendőben, ezen Levelünk erejével bizonyittyuk igaz, és jó lelki Ismeretünkre, s üdvözülendő lelkünkre. Elsőben is : hogy az emiétett Tisztelendő lelki Attyáknak Temploma előtt a mi életünkben mindenkor volt Czinterem. és Temető hely a melyben mások nem temetkezhettek, hanem csak azok, a kiknek Eő Tisztelendő Attyaságoktul volt engedve. Másodszor : Bizonyittyuk azt is, hogy azon Czinteremnek, és Temető helynek régen fen állott kerítését szemeinkkel láttuk, mely kerítésnek része vastagon fonott magos sövénybül része pedig Rovásokbul állott, azért jól tudgyuk, hogy azon kerítés az Eő Tisztelendő Attyaságok sütőháza, és Becskerekiné háza felé kezdődött a Templom Sanctuariomának végében helyeztetett kertecskének külső szöglete táján, a mint mostanában áll, a széllessége pedig ment egyenessen Délszinre a házak felé annyira, hogy a Czinterem, és Temető hely kerítése és a házak között csak egy szekér ut volt. Hosszasága pedig volt napnyugottra a Városnak most is fen álló kőfala felé, de mely helyen volt vége és határa, noha minnyájan bizonyossat nem mondhatunk, mert megfeledkeztünk : Tudgyák mind azon által az alábbirottak közül : Nevezett Szerént Bogácsi István, Tótt Katalin, Ácsai Teresia, Tott Judith, Ambrus Borbála, s hitekkel is készek erősíteni, hogy a Nevezett Czinterem vagy Temető helynek kerítése ment napnyugottra a Városnak most is fen álló kőfaláig. Negyedszer : Emlékezünk minnyájan egyenlőképpen arrul is, hogy sokan napkelet felé az elein, némellyek a közepin, mások pedig azon Czinteremnek, és Temető helynek az emiétett kőfal felé való végin, temettettenek el. Ötödször : Arrul is teszünk bizonyságot, hogy azon Czinterem, és Temető hely nem volt sohais a Városé, mert annak volt mindenkor különös Temető helye. Hatodszor : bizonyittyuk azt is, és amidőn Szükséges lészen mind ezeket készek vagyunk erősíteni, hogy az emiétett Tisztelendő Attyák Szent Temploma előtt lévő házikóknak Fundussok, soha a Czinteremben nem szolgált, annyival inkáb a Templom kőfaláig nem ment, és a mellett akár mely néven nevezendő épület nem volt, hanem csak az emiétett Czinterem s Temető-hely és abban a Templom ajtaja előtt levő Szeginyek háza. Mindezeknek nagyobb bizonyságára adtuk ezen levelünköt, saját kezünk írásával és körösztvonásával. Szécsényben Bőit Első Havának 28-ik Napján, 1750." A tanuságtételt tízen írták alá. 1 8) Úgy látszik ez az irat és a kolostor házfőnökének hosszú latin fejtegetése sem volt elég, mert 1752-ben Keresztszeghy Csáki Miklós gróf, esztergomi érsek megbízásából Nyárai Ferenc karancskeszi
