P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 2. Élet az ősi kolostorban
ismeretre vallanak kódex szaktudósunk sorai : „Ki tudná megmondani, hány magyar szív melegedett már íöl és gyúlt, mint tömjénfüst, égbeszálló lelkesedésre, az Ehrenfeld-Jókai kódex ősszövegének olvasásakor ; hány magyar lélekben növekedett az apostoli elhatározás Szent Ferenc dicsőséges nyomdokainak lelkes követésére ; hány magyar lett általa gazdaggá szent szegénységében, lelkileg édes békének birtokosává a véres ostorozás disciplinája alatt ; hány szerezte meg örök kincseit a földi életről való lemondással. Szent Ferenc vonzza a lelkeket, mert Krisztus szól általa a szívekhez, akihez hasonlóvá lenni Szent Ferenc szellemében a kódexíró feladata." 9 1) Szép volt a régi testvérek élete, boldogság vonult a kolostor falai közé ; csendben, magukba mélyedve imádkoztak és dolgoztak. A legendákban panaszkodik is a kolostor lakóira a szegény ördög : „Az egyházból a fráteröknek ájtatossága, az ebédlőből a Szentírásnak olvasása, a cellákból az ágynak alávaló volta, a kapitulum helyéről a fráteröknek békességök rekesztett ki." 9 2) A kolostor lakóinak, a segítő testvéreknek ezen imádságos és munkás élete is már nagy hatást gyakorolt a vidékre. Hiszen a ferenceseknek éppen az a sajátsága, hogy állandó összeköttetésben állnak a világgal, a lelkekkel, a rend lelkipásztori életéből kifolyólag. A világ a kolostorokban a művészet, szépség, tudás mellett ismerte meg az istenes életet. A legnagyobb hatást gyakorolták mégis a társadalomra a lelkiatyák, a lelkipásztorok, akik a kolostor evangéliumi szellemét kivitték a világba. A nagy horderejű lelkipásztori élet megértésére ismernünk kell a Rendalapító, valamint az akkori idők kül és belföldi rendtársak működését és szellemét. Ezeknek nyomán tiszta képet nyerünk a szécsényi kolostor lakói lelkipásztori működéséről. Szent Ferenc a cselekvés és szív embere, a tevékeny karakter típusa. „Annyit érsz, amennyit cselekszel", a szent ferenci norma. Eletet adni, a lelkeket fölemelni, örömre hangolni, magasztos hivatása. Szívteltsége, odaadó szeretete, közvetlensége oly szónokká avatták, akinek nem tudott ellenállni a legmegrögzöttebb bűnös. . . A cselekvő karaktert és a nagy szívet beleoltotta rendjébe. A rend nagyjai egy századon belül az akarást, a voluntarizmust skotiszta iskolai rendszerben dolgozták ki. Szent Ferenc és fiai Istenben vetett rendíthetetlen bizalmukban a lehetetlennek látszó feladatokra is vállalkoztak. Eletükkel azt látszottak bizonyítani, hogy Szent Tamás, a lángeszű, a legnagyobb theologusnak híres és ismeretes versstrófáját „quantum potes, tantum aude", megfordítják: quantum audes tantum potes : amennyit mersz, annyit meg is tudsz valósítani. . Ez a vállalkozó szellem, ez a halálba menő elszántság lett éppen kiegészítője a lobbanékony magyar szalmaláng karakternek. Az aktív jellem erejét növeli a nehézségek összetorlódása. Ennek a lelkiségnek ismeiete egyben világossá teszik a történelmi tényt : miért tudták a tatárjárás iszonyú csapása alatt is fönntartani IV. Béla és a magyarság reményét és viselni a magyar néppel a másfélszázados török igát. S valameddig a rend tagjai Szent Ferenc szellemét
