P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

I. RÉSZ. - 16. Viharokon keresztül szebb világ felé

S az Egyház? Az Egyház az a fa, mely egyedül kerülné ki a pusztulást, mert nem korhadó, száraz fa, hanem ellenkezőleg életerős, egészséges fa, melynek ágain az életszentség gyümölcse terem, mert családjaiból, mindmegannyi rügyekből életerős, tiszta nemzedék sarjad. Az Egyház önmagát újítja meg tagjaiban. Az Egyház nincsen se nagybirtokhoz, se bankhoz, se semmiféle emberi intézményhez kötve. Más az, hogy eszközökként földi értékeket is alkalmazásba vesz, hogy lelki hivatását jobban teljesíthesse . .. Valamikor a katakombák mélyén élt a kereszténység. És minden megpróbáltatásból megerősödve került ki. Még a világháború és kommunizmus fergetege is emelte a vallásos öntudatot. Minden vihar az Egyház számára csak tisztulást hoz. Lám a világháború, melyet az istentelenség az Egyház ellen támasztott és akart felhasználni, oly világváltozást idézett és idéz elő, mely alapjában rendítette meg a keleti egyházat, az Egyház legnagyobb ellenfelét és a protestantizmust is megfosztotta politikai központjától, a Hohenzollern háztól. Most se félünk, bármely vész törjön ránk. Miként elődeink a törökvilágban álruhában jártak és zokszó nélkül viseltek el botot, börtönt, — a szebb jövő reménységében dolgoznánk munkás-zubbonyban bányák mélyén, gyárak zakatoló gépei között, mozdonyok tetején, fűtőházak kazánjai körül és ölelnők niagunkhoz és mentenők meg az embert, a keresztény testvért... És eljutnánk addig a mélypontig, amikor azok, akiknek a vére még tiszta maradt, akiket még a nemibaj, a vérbaj meg nem alázott és meg nem gyalázott, ösztönszerűleg ráznák le magukról és a világról a rákfenét és különítenék el a megfertőzött, rothadásos elemeket az emberi társadalomból, mint hajdan a bélpoklosokat... Az Egyház éltető fája alá menekülne akkor a világ, mely erkölcsös, családi szentélyeiben, a szentségek által, tiszta nemzedéket, szüzeket, szenteket nevel... És akkor előbb lenne egy akol és egy pásztor . . . De ha az ember arra a pusztulásra gondol, melyet ilyen világégés magával hoz, amely elhamvaszt minden emberi kultúrát, műveltséget, elnyom minden emberi értéket és barbár rabszolgaságba sülyeszt : amíg nem késő, minden helyesen gondolkodó és nemesen érző egyén oda keli, hogy kiáltsa a világnak, kicsinyeknek és nagyoknak, hogy a józan belátásra és boldogságot epedő szívükre hallgatva, rázzák le az istentelenségnek ezen szörnyű rákfenéjét és teremtsenek evangéliumi életet és egyesült erővel küzdjék le a világtörténelemnek ezen legvészesebb erejét ... De akkor előbb el kell tűnnie annak a szakadéknak, mely felett a megértés aranyhidját sem sikerült emelnie olyan szellemnek, milyen Székesfehérvár látnoka, mert mások még tágítani igyekeznek ezen szakadékot. Lássuk be, hogy minden történelmi és kultúrális érték mellett, melyet a protestantizmus négy évszázados élete folyamán teremtett, mégis a protestantizmus volt az, mely a keresztény népeket egy" mástól elválasztotta és ma is elválasztja. Sőt nemcsak országokat, de egyes országoknak a népét is. Zach „Modernes oder katholisches