P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 16. Viharokon keresztül szebb világ felé
Kulturideal" c. munkájában egészen nyíltan Kulturbruchnak minősíti a protestantizmust, mely a keresztény népeket kettészakította. A németek nyíltabban beszélnek, mert fájóbban érzik a kettéosztottság veszedelmét. Ha ezt a szakadékot nem tölti ki a megértés, a jobb belátás, úgy ki fogja tölteni a világégés. — És még előbb kell eltűnnie a nemzetek közti szakadékoknak, melyeket győző államok ástak, hogy nemzeteket temessenek el. Vissza kell állítaniok a statusquo-antet, ha nem akarják, hogy az áradat elsöpörje őket is s az u. n. népszövetséget és minden hasonló humbug vállalkozást... Mert különben a világégés betemet minden szakadékot ... A világégés nemzeteket pusztíthat el, egyedül az Egyházat erősíti. Micsoda tisztulás lesz a világon egy-két évtized múlva ! Testvérek, testvérek, találjunk egymásra, míg nem késő ! Egyesült erővel vegyük fel a harcot az istentelenséggel, vigyük diadalra az evangélium boldogító szellemét és vessük meg alapját az ország új ezer esztendejének. Szent István azonban még az orgyilkosnak is megbocsájtott. . . Ha a multat nem is lehet megtagadni és letagadni, (sőt épp azért mondtuk el mi is a 600 év történetét, hogy belőle okuljunk), de a józan belátás és jóakarat betemet minden sérelmet és ellentétet. S csak ilyen jóakaratnak hirdet békét karácsony angyala. A körülöttünk levő „győző" államok valláserkölcsi alapja nagyon laza : aligha bírnak korunk szellemi harcában helyt állani. De ha nálunk olyan megértés lesz a protestáns részen, mint a katolikusoknál, akkor mint a jó must minden káros elemet kiforr magából, mi is kiforrunk minden erkölcsi mételyt s hazánk olyan bástyája lesz önmagának és a világnak, melyen megtörik az istentelenség áradata. S akkor Magyarország, mint a civilizáció és az evangéliumi élet megmentője, újra nagy és boldog lesz. 66 1) Custos, quid de nocte ? Szécsényi őr, a hatszáz év magaslatán így nézel a pirosló jövőbe ? Hajnalhasadást látsz és nem naplementét ? A Temesvári Pelbártok utódai nem félnek a világnak ezen kijózanító igazságokat, megvalósuló lehetőségeket szeme elé állítani. Nekünk veszteni valónk nincs. Megnyugvásunk, hogy a jövő igazolni fogja állításainkat. De miután régtől meg vagyunk győződve arról, amit a protestáns berlini nemzetgazdász, Sombart, hirdetett : átmentünk a tudomány, a technika, a kultúra, a szocializmus csődjén és nincsen már mása a világnak, amiben reménykedhet, mint a középkornak gót dómokat építő hite, — ezt a hitet ébresztgetjük az emberek lelkében, mert egyedül ez a hit győz le minden erőt, ráz le minden béklyót és él túl minden történelmi vihart . . . A hatszáz év története is ezt igazolja : ezen igazságnak világánál gyujtsunk a napjainki sötétségben új szövétneket . . .
