P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 16. Viharokon keresztül szebb világ felé
Hát magyar testvér elfeledted, hogy a nagy világon e kívül nincsen számodra hely? Vagy annyira rövidlátók vagyunk és nem vesszük észre, hogy ma nemcsak magyar veszedelemről, hanem sokkal inkább világválságról van szó, hogy az egész világot nyaldossa már körül a lávafolyam ? E sorok nem vészkiáltás akar lenni, a mohipuszta-vereségét bekiáltó futár: „Jön a tatár!". Csáti Dömötör sorsára sem óhajt jutni, kinek reménységet keltő énekét elsodorta a török veszedelem... A múltnak hatszáz éves története megnyugtatásunkra és erősítésünkre szolgál. Ez a végszó pedig a napjainki világkataklizmában a szebb jövő hajnalcsillagát ébresztgeti. Nézzünk szembe az árral, mely az orosz kráterből tör elő. Nem gondolunk itt az öt esztendős embertelen tervre, mely talán nem is sikerül, legalább is nem abban a mértékben, miként annak ördögi tervezői elgondolták. De gondolunk arra a félelmetes morajlásra, mely a valláserkölcsi élet szintájáról hangzik fel és mindig vészesebben. Az orosz „Istentelen" című lap, mely egy millió példányban röpül szét, programmjául írta ki : A földi királyokkal elbántunk, most az égiekre kerül a sor. Pokoli elgondolásukban immár odajutottak, hogy egyik legújabb számuk illusztrációja szerint a nagy söprűvel dolgoző leninfiú Krisztust és a kereszténységet, mint szemetet söpri ki a világból... Ez több mint aposztázia, istentagadás. Nincs szó, mely ezt a lelketlen lelkiséget kifejezze. S a világ, egyesek és országok ezt nyugodtan nézik, sőt haszonlesésükben egyengetik ezen erdőégés útját. Vájjon nem a közmondás szerinti büntetés érte a nemzeteket : Akit az Isten meg akar verni, elveszi annak eszét ! ? Vájjon ez a legnagyobb katasztrófa nem a legkeményebb büntetés az emberiségnek Istentől való elfordulása miatt? 66 0) Nagyon jól tudjuk, hogy a gazdasági válság, inség, munkanélküliség száraz gályáit dobják lelketlen egyének az erdőégés továbbterjedésére. A nagyok is számolnak annak a lehetőségével, (s mégis alig készülnek ellene), hogy ez az istententelen szellem lángbaborítja a világot. Lám, e sorok szedésekor a katholikus Spanyolországban is lobbot vetett már a láng és hamvaszt el sevillai dómokat és más világértékeket. Intőjel a világ számára ! Szinte felvetődik a kérdés, hogy talán Spenglernek van igaza, hogy Európa kiélte magát és most száraz kóróként hányatunk a tűzre... S ha lángbaborult Európa és a világ, mi lesz a kereszténységgel, mi lesz az Egyházzal ? Annyi tény, hogy a napjainki világkatasztrófában még mindig nem tudjuk, hogy elértük-e már a mélypontot, mely után nincs tovább. Vegyük a legrosszabbat, hogy t. i. átcsap rajtunk s a világon az erdőégés. Ez a tűz — sajnos — megemésztene mindent, amit emberi ész, emberi tudás, kultúra emelt. Nem is szólva arról, hogy a bankokrácia kártyavára vetne legnagyobb lobbot, de elpusztulna minden emberi alkotás — az emberektől alapított felekezetek is — és elpusztulna az egész európai civilizáció. S a végén maradna egyik oldalon isteni hit, isteni szeretet; a másik oldalon ördögi tagadás, pokoli gyűlölet..,
