P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

I. RÉSZ. - 16. Viharokon keresztül szebb világ felé

oldali községektől elesett s piaca megcsappant), mégis nagyobb béketűréssel és reménységgel dolgozik az Ipoly menti palóc nép, mint az oszág bármely népe, vidéke. Szécsénytől néhány kilométernyire, Ludányban, magas fenyő­sor mögött ferences tűzforrás támadt. Pejacsevich gróf volt kastélyá­ban nyitották ki a Ferences Szegénygondozó Nővérek újoncházukat. Tehát innen, az Ipoly mellől indulnak az áldozatos lelkek — az egri egyházmegyei kongregáció tagjai — magasztos élethivatásuk útjára, hogy felemeljék a nyomorult embert. 1400-ban állott már Szécsény­ben, a Szentlélek patakjának Ludány felőli oldalán szegényház. Most azonban a külföld előtt is ismeretes „egri normának" itt lesz a palántaháza, szeretetforrása, s az Ipoly mellől mennek a nővé­rek P. Oswald egy esztendeig tartó lelkivezetése után az egész országba, hogy intézményesen oldják meg a szegényügyet. Ha aztán nagyobb körívben nézünk körül ország-világ hori­zontján : sem a kicsi ország, sem a nagyvilág nem szolgáltatja ugyan­ezt a megnyugtató képet. Missziós pátereink ugyan csodával határos eredményeket érnek el az ország számos vidékén. Sok községben 90—100 százalékban jár a nép a szentségekhez missziók alkalmá­val. A kolostorok körül és belül is pozitív munka folyik : itt is, ott is építenek kultúrházakat, festenek templomokat, tartanak lelkigya­korlatokat, készülnek Szentkúton országos kegyhelyet emelni és old­ják meg sokfelé intézményesen a szegényügyet. . . A rend váci „Kapisztrán nyomdájában" (hol a szécsényi kolostor története készül) lajkustestvérek, volt szécsényi és pécsi noviciusok állítanak ólom­katonákat a szellemi csatatérre. Amellett Amerika felhőkarcolói között dolgozik egy kis csapat, míg egy másik a Jangcekiang vidékén térít­geti a kínaiakat a kereszténységre.. . Az emberek erre a csodálatos kilépésre fellélekzenek : ahol pozitív munka folyik, ott van még remény a jobb jövőhöz.. . De hajh, mily kicsi ez az éltető oázis az ország s világ nagy Szaharájában és számumjában. Kis sziget, melyet még nem tudott kikezdeni az áradat. Mind vészesebben sodródik ez áradat, és már-már végveszedelemmel fenyeget minden értéket, melyet valaha emberi értelem teremtett. Ne áltassuk magunkat. A társadalom ütőerejét kell csak meg­fogni azonnal észrevesszük, hogy a társadalom beteg. Veszedelmes tünetek jelentkeznek testén, mint vérbajoson a kiütések. Az ormány­ság, ez a szép magyar faj, erkölcstelen családi élete miatt egysze­rűen kipusztul : már nincs gyermek, ki anyja ajkán csüngjön szót­lanul, — mert a családi életfán csak penész és rothadás terem. b5í )) Tiszazug,vidékén orgiáit üli a materialisztikus és élvhajhász felfo­gás ... Es fölfelé és lefelé az egoizmus és élvezetvágy oly mérvben grasszál, mely felülmúlja a mohácsi vész előtti siralmas állapotot. Sokan annyira reménytelennek és elveszettnek tartják a jövőt, hogy a mentőkisérletről is lemondanak és csak a maguk biztonságba helyezésére gondolnak. „Tán másfél évig még nem szakad el min­den kötél — mondotta valaki egy miniszteri fogadóteremben társá­nak — addig még bebiztosíthatjuk jövőnket ..."

Next

/
Thumbnails
Contents