P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

I. RÉSZ. - 16. Viharokon keresztül szebb világ felé

nak vörös fénye övezi körül. Sokak véleménye, hogy az egész világ vagy szörnyű katasztrófa, vagy új élet vajúdása előtt áll. Lángtenger csap végig a vi'ágon, amely vagy tisztulást vagy pusztulást hoz. Mi lesz velünk? Szécsény toronyőre, milyennek látod a jövőt a nagy jubileum hajnalán? Evekkel előbb a kolostorhoz közelfekvő Rákóczi vendéglő, a régi Szcitovszky ház, kigyulladt. A kertben dolgozó testvérek figyelmesek lettek az égő zsindelyek ropogására. A magiszter néhány markos testvérrel szaladt, hogy az égő házból mentsék a menthetőt; másik két páter a vendéglő mögötti iskola és apácakolostor védelmére sietett és fogta fel az odahulló zsarátnokokat. A leghevesebb égés közben egy édesanya szaladt, kétségbeesetten kezét tördelve és gyermekei után kiabálva. Ketten a mieink közül az égő házba szaladtak, de szerencsére a gyermekek még a tüz előtt mentek máshova játszani. Míg a tűzoltóság megérkezett, a testvérek biztonságba helyezték az értékeket. Másnap Jeszenszky tűzoltóparancsnok fejezte ki elismerését a házfőnöknek, az újoncnövendékek hősi teljesítménye felett : „Főtisztelendő Házfőnök Úri El nem mulaszthatom, hogy a folyó hó 8-án Szécsényben történt tűzeset alkalmával a papnövendékek által kifejtett emberfeletti munka elismeréseképpen köszönetemet a szécsényi önkéntes tűzoltó testület nevében ki ne fejezzem. Fogadja rendkívüli nagyrabecsülésem őszinte kifejezését, amellyel vagyok Szécsény, 1929 augusztus hó 9.-én szolgálatára készen Jeszenszky Miklós szolg. vez. szak. par. oki. tűzoltó tiszt." Kicsiben képe a kolostor magasztos hivatásának, mely a lelki értékek megmentése mellett, főleg az országos és világkatasztrófák idejében, kulturális és anyagi értékeket is ment. A hatszázadik évforduló alkalmából nézzünk körül a világon a kolostor ősi őrtornyáról. Előttünk húzódik az Ipoly völgy ének zöldelő szőnyege. Maga a kis folyócska veszedelmes kanyarulatokkal húzódik délnyugatnak . . . Köröskörül csendes, munkás nép küzd az idők viharával. Ez a nép szenvedett a múltban és szenved ma is. Es nem fog összeroskadni. A kemény küzdelemben még jobban forr össze szülőföldjével, és még forróbban fogja megszeretni. Bátor lélekkel néz szembe a jelen és jövő megpróbáltatásaival. A,nagy mult szent érzelmekkel s hős elszántsággal telítik meg lelkét. Úgy érez, miként Báró Eötvös írt Mohácsról. Mohácsot bátran Szécsény nevével helyettesíthetjük ; Elődeink siralmas harc helyén, Zöldéi a fű, Szécsénynek mezején, Több illat tölti a virágokat, S a gazda — mondják — szebb kalászt arat. E• földet hősök vére áztatá, Azért küld Isten ily áldást reá ; Mert szent határ az s puszta nem lehet, Hol honfi szív, hónáért vérezett. Bátran mondhatjuk, hogy ámbár a határszélen éri a népet legerősebben a gazdasági válság (mert az Ipoly miatt a gazdagabb túl-