P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 16. Viharokon keresztül szebb világ felé
tartomány kifejt s főleg misszionáriusaink hősi élete, vonzza a tiszta, az áldozatos ifjúságot. A rendtartományfőnök és több kiváló előadó a közeli Szentkuton missziós kurzust tart itthoni missziós atyák számára. Nagy lépés a jobb jövő felé. — Szept. 14-én 24 hajadonnak adja fel Szmrecsányi Lajos egri érsek Ur a Szegénygondozó Nővérek új kongregációjának ruháját. A kiváló Főpásztor, új kongregációja számára megszerezte az egyházi jóváhagyást. Az új ágacska hajtása megindult. . . 1931. Kemény esztendő elé nézünk. Lelkileg úgy Szécsényben, mint a vidéken nagy az emelkedés. Nagyböjtben a páterek újra járnak Borsosberényben, Orosziban, Gyarmaton, Ludányban, Litkén, Herencsényen, Tarnócon, Karancskeszin, Bussán és más községekben ... De gazdasági válság nehezedik az egész országra és úgylátszik az egész világra. Nagyok és kicsinyek aggódva tekintenek a jövőbe. Mi lesz velünk? Mit hoz a jövő. Vájjon jön-e jobb kor, mely után buzgó imádás epedez? . . . * * * Hatszáz esztendős mult után, a napjainki kataklizma mélyéből vetítsük magunk elé a jövőt . . . Négy évszázaddal ezelőtt készítette Servatius kolozsvári guardián a kolozsvári kolostor leltárát. „Ebből a leltárból — olvassuk feljegyzésében — megérthetik az utódok, hogy ezt a konventet mekkora munkával, fáradsággal, gonddal emelték a földből. Minden szerzet közül legelőbb a szent Ferenc rend reformálván magát, az újjászületés elveit a kegyesség cselekedeteiben mutatta meg. Feddhetetlen férfiak, a hit nagy hősei növekedtek Kolozsvárott, akik a tudományokban és a rend igazgatásában az egész ferencrendi tartományban legelöl tündököltek. Ritka gondosságukat hirdeti a kolozsvári templom épülete, mutatják a szent templomi szerek, tanúsítják a szerzet jószágainak bő jövedelmei. Ha — végzi be Servatius Atya beszámolóját — az utódok ezeket megértik, tudni fogják, kikért imádkozzanak, s megértik, milyen drága örökség az övék." 65 8) Kolozsvár helyett nyugodtan Szécsényt írhattunk volna. Servatius minden szava a mi kolostorunkra is ráillik. A hatszáz év sok öröm és bánatkönnyel, ezernyi gyásszal és ugyanannyi vigasszal teli történetéből s a megmaradt ereklyékből megértjük, mily drága örökség az, melyet az új novicius a szent falak közt nyer . . , De megértjük-e mindannyian a hatszáz év történetének életet adó szavát ? Vájjon tudunk-e régi fénynél új szövétneket gyújtani ? Vagy annyira elhalványult, talán egészen kialudt a jelen sugára? Bizonyos, hogy dermesztő, gyilkos sötétség borul éltünk egére. Azt mondhatnók, hogy az elmúlt századokban Magyarország szűk határai között számtalanszor nagyobb volt a baj, szenvedés, mint napjainkban: a török-tatár világ, számtalan pestis és belháború nyomán keservesebb időket éltek őseink. És mégis vagyunk és mégis megmaradtunk . . . De ma ott a hiba, hogy világválság, talán világkatasztrófa előtt állunk. Az egész világot vagy a napfölkeltének, vagy a napnyugtá-
