P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 16. Viharokon keresztül szebb világ felé
generális maga jött el Magyarországba és a Budára összehívott tartományfőnökökkel behatóan tárgyalt az új szabálykönyv s élet elfogadásának módozatáról. Eredmény nélkül. A magyar tartományfőnökök egyhangúlag foglaltak állást a konstitucióknak a magyar tartományokra való kiterjesztése ellen. Közös memorandumukban a többek között még arra is hivatkoztak, hogy II. József rendeletei óta és a történelmi fejlődésből kifolyólag jogcímük van a jelenlegi életmódra, melytől nem térhetnek el, mert az a tartományokat alapjaiban rendítené meg. Jól ismerték tartományuk szellemét. Állásfoglalásukkal azonban maguk siettették a felbomlást. Befelé a rendtagokat kitartásra biztatták ; hangoztatták, hogy addig fognak Rómában kopogni, míg ajtót nem nyitnak, míg célt nem érnek. „Nincs az a kemény dolog, mely a még keményebbnek ne engedne" — hangoztatták. Az egész világon simán, zökkenő nélkül eveztek a rendtartományok az új vizekre, de a magyar dereglyék, tartományok zátonyra kerültek. A tartományfőnökök csalódtak, amikor azt hitték, hogy az új szabályok mellett kivételes példánynak meghagyják a magyar tartományokat. Róma továbbra is dolgozott azon, hogy helyes belátásra bírja a magyar ferencesek közvéleményét. 1898 márciusában, az új konstitúciók megjelenése után, a nagytudományú, de kissé rideg és szűkszavú angol Fleming Dávid vizitátort küldötte P. Lauer generális Magyarországba. A magyar tarományfőnökök abban reménykedtek, hogy Fleminget meggyőzik saját álláspontjuk helyességéről. P. Nith Norbert, ladiszlaita tartományfőnök, szép latinsággal írt körlevelében jelentette alattvalóinak: Fleming a magyar helyzetet jön tanulmányozni, hogy Rómában beszámoljon ; Magyarországon pedig az évszázados jogszokás után más a helyzet és élet, mint külföldön ; az új konstitúciók felülmúlják a magyar ferencesek erőit. 65 0) Tévedett. Fleming Dávid nem a helyzetet akarta tanulmányozi, hanem a magyar ferencesek elé az új konstitúciók adottságával jött, melyen változtatni nem lehet. Az új szabályokra vállalkozókat keresett. Erre aztán zátonyra jutottak a magyar tartományok s a rendtagok nagy csapatokban menekültek az egyházmegyék kikötőibe. A tartományfőnökök azon vették észre magukat, hogy alig van alattvalójuk, aki felett disponálhatnak. Róma akként döntött, hogy tartományonként kiválasztott néhány kolostort, s „Kommisszariátust"alkotott, melybe az új konstituciókat elfogadó rendtagokat gyűjtötte össze. 1899-ben P. Lauer Alajos generális még egyszer eljött Magyarországba, hogy megmentse a magyar ferences életfát. De újra eredmény nélkül. A tartományfőnökök még mindig biztatták kicsi csapatjukat. „Nincs semmi tartós az ég alatt" — olvassuk P. Nith Norbert körlevelében. A végsőkig harcolnak az évszázados jogszokás mellett, bízva a késő utódok hálájában, s azzal fejezi be reménytelen kísérletét: „vagy győzünk, vagy hősi halált halunk. 65 0) Azonban sem győzelem, sem hősi halál nem jutott osztályrészül. Nith Norbert is, mások is követték a már „révbe" kerülteket,
