P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 16. Viharokon keresztül szebb világ felé
az egyházmegyékbe. Hiszen annyiban igazuk volt, ha — magukat és alattvalóikat ismerve, — emberileg lehetetlennek tartották a megszokott szellemtől, pénzhasználattól és más egyebektől való lemondást. Meg voltak győződve, hogy Magyarországon a nagymultú ferences rend befejezte történelmi hivatását. A ladiszlaita tartományban (melynek pedig derék egyénei voltak, akik közös elhatározással az új szabályok szerint éltek a Felicitate quadam előtt) az 1899-i Schematizmust a gyászjelentések babérkoszorús, fekete keresztjével látták el : elparentálták a magyar ferenceseket . . . A helyzetet, gondolkozást, lelkiséget hűségesen jellemzi Sipos Antal Félixnek 1899 jan. 20-án P. Kubik Tódor szécsényi páterhez írt levele. Tódor páter január 5-én írt (feljegyzése szerint), „az ernyedetlen buzgalmú segédlelkész úrhoz" levelet: „hosszú levél mindenféléről". Erre a levélre válaszolt a később fontos állást betöltő Sipos A., ki az egyházi irodalom terén jó nevet vívott ki magának. „Hát bizony — olvassuk Sipos válaszában — úgy áll a dolog, hogy az ismert római reformtervek miatt én is megváltam a rendtől, hova oly sok jóbarát és még több kedves emlék fűzött. Sokáig haboztam, lelkiismeretbeli dolgot csináltam belőle és éppen nem vádolhatom magamat, de mások sem, mert többen is hasonlóan cselekedtek és akkor indultam el, mikor már volt rendfőnököm is, kilépett a rendből. Igazán szerettem volna maradni is, de féltem, hogy én olyan körülmények között már többé soha fel nem lelem lelkem nyugalmát s így morális kényszerből cselekedtem ... A nyáron együtt indultunk Vilmossal megyét keresni, de mert ő egy kicsit késett, már nem kapott Rómából dimissziót . . . Ami kedves Tódor bácsit illeti, az a meggyőződésem, hogy éppen sehova se törekedjék, maradjon a régi megszokott formák között, hajlott korú embernek igazán nem érdemes elhagyni a rendet, mert mire zöld ágra vergődhetne, egészen megöregszik. Különben is egészen a régi viszonyok és szokások szerint élhetnek és azért sem érdemes bizonytalan körülményeknek kitenni magukat. Róma ágyúlövöldözése nagyob füstöt csinált, mint veszedelmet. Ha minden a régi maradt volna, békén éldegélhetnénk most is, de így — azt hiszem — legkivált a fiatal embereket elítélni nem lehet, mert közelebb állnak önmagukhoz, mint a provinciához. Különben is törvényes formák szerint jártunk el. Bizton tudom, hogy mások más nézeten vannak, de azt is feltehetjük helyesen, hogy ők is másként gondolkodnának akkor, ha még fiatalok volnának. Én különben a rend és társaim iránt mindig a régi kívánok maradni". 65 1) A magyar ferencesek jövője elveszettnek látszott. Néhány munkabíró egyén mellett az öregek maradtak meg, akik a világban már nem találtak elhelyezkedést. A volt provinciálisok jól ítélték meg a helyzetet: az új konstitúciók alapjaiban ingatták, rázták meg a magyar ferences életfát. S lehet, hogy Róma a ferencesek megújulásában nyert tapasztalatok után, újabban, más szerzetesrendek reformja keresztülvitelében, nem nyul bele ennyire radikálisan, hanem a lassúbb megoldást választotta... Azonban egyet felejtettek ki a régi
