P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 16. Viharokon keresztül szebb világ felé
június 11-én felszólította P. Fermendzin Özséb definitor generálist, hogy adjon neki pontos jelentést a magyar tartományok beléletéről és a megújhodás, az egyesülésbe való bekapcsolódás módozatáról. P. Fermendzin, a szentéletű és neves történetíró ismerte a magyar helyzetet. A magyarországi Vingán született bolgár szülőktől s mint a kapisztránus rendtartomány tagja, a bajai klerikátban tanároskodott. P. Özséb június 13-án nyújtotta át a Szent Atyának részletes jelentését. Ezen tény mutatja, hogy mily szorgossággal és körültekintéssel intézte XIII. Leó a rend ágai egyesítésének programmját. 64 0) Az egyesítés gondolata lassan, de biztosan haladt előre. 1895. május 16-án adta már a Szent Atya először nyíltan a rendnek tudtára szándékát, a négy ág egyesítésére vonatkozólag, a május 16-án kezdődő porcinkulai rendi nagygyűlésen. Hosszas tárgyalás, egyezkedés, próbaszavazás után 101 szavazattal 8 ellenében a szavazók maguk is a különböző ágak egyesítése mellett döntöttek. Az egyesítés részleteinek kidolgozása a Kongregáció feladatát képezte. 1896ban tisztelgett a rend generálisa definitóriumával a Szent Atya előtt, mikor a pápa már arról a sok jóról beszélt, melyet az egyesítés fog eredményezni. 1897-ben, Szent Ferenc napján jelent meg a híres „Felicitate quadam" kezdetű pápai bulla, mely véglegesen egyesítette az enyhébb és szigorúbb irányzatokat, a négy ágat és az egyforma szabályzat elfogadását írta elő. Külföldön, a legtöbb tartományban, a pápai bulla nem jelentett lényeges változást ; inkább csak külső, főleg ruhábani módosítást eszközölt. Magyarországon azonban velőkig ható átalakítást vont maga után. Most látszott csak igazán, hogy II. József óta milyen messzire távoztak a magyar ferencesek a régi szellemtől. A magyarországi kolostorokban eleinte, nem is törődtek azzal, hogy mi történik Porcinkulán s Rómában. Ügy vélték, hogy amiről Olaszországban döntenek, az nem érinti a magyar viszonyokat. Extra Hungáriám non est vita... A kolostorok krónikásai a Felicitate quadam megjelenéséig árva szót sem említettek a rendi ágak egyesítéséről, az új szellem kialakításáról. Nem vették komolyan. Az elöljárók maguk pedig lehetetlennek tartották a változást és halálos küzdelmet vívtak az új élet ellen. A szécsényi krónikavezető részletesen számol be az esztendők eseményeiről, de az új alakulásról 1898 júniusában tesz először említést, amikor már az eldőlt régi fából kihajtott az új ágacska. A kolostor egyik tiszteletreméltó tagja, Kubik Tódor páter évtizedeken keresztül vezetett privát naplót, melyben részletesen tüntetett fel minden eseményt, még levelezéseit és az időjárást is gondosan feljegyezte, de a rend belső életében végbement nagy eseményekre nézve 1898 márciusában találjuk az első utalást: „Levél Tek. Kubik Antalnak, válasz legutóbbi levelére: mi lesz velünk." A magyarországi rendtartományok megrökönyödéssel fogadták a Felicitate quadam bullát és a nyomában megjelent új szabálykönyvet (1838 február). A rendi főelöljáróság szomorú szívvel vette tudomásul a Magyarországból érkezett híreket. P. Lauer Alajos
