P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 15. Lassú sorvadás
emlékezik meg e levélről : ez évben kettős csapás érte kolostorunkat : Konde püspök ált. helynök rendelkezése, melynek érteimében P. Komáromi Lénárdot Gyarmatra küldötte a házfőnök. A másik csapás pedig a helytartótanács rendelete volt, melynek értelmében a szécsényi kolostornak két év alatt 100 énekes misét és 1980 csendes misét kellett mondania. A kolostornak a létszáma azonban ekkor már nem 18, hanem 6—7 volt csupán, azért a rendeletet oda módosították, hogy a misék négy év alatt végzendők el. Bizonyára nagy könnyebbséget jelentett az egyházmegyei kormányzásban a disponálási hatalom. De csak egy darabig. A rendelkezéseket mindenek előtt a szerzetes elöljárók siratták meg, mert az ilyen állandóan kihelyezett lelkészekkel lassankint nem lehetett bírni : az elöljárók iránti viszony elhidegült, a szerzetesi fegyelem pedig kiveszett szívükből. A kolostori élettől és fegyelemtől függetlenítette őket az egyházmegyei dispozició. A szerzetesi fegyelem hanyatlásával azonban lassankint tünedezett a lelkiség is, annyira, hogy több helyen felütötte fejét az engedetlenség, s jöttek a panaszok az egyházmegyei székhelyekről a vidéken lelkészkedő páterek ellen, vagy pedig a tartományfőnökök próbáltak az általános helynökök útján hatni alattvalóikra, miután saját szavuk hatálytalannak bizonyult. „Nagy visszatetszésemre szolgált — írja Konde ált. püspöki helynök ilyen ügyben a vidéki esperesnek — a nekem küldött jelentés, mely szerint Szt. Ferenc rendjének több a lelkipásztorkodásban működő tagja, tartományfőnökük kegyes sürgetésének nem tesz eleget, nem tartja meg az évi szokásos 8 napi lelkigyakorlatot és az erkölcstani vizsgát, noha a guardiánok erre őket felszólították és azon időre helyettesről is óhajtottak gondoskodni. Ezért aztán szigorúan meghagyja az espereseknek, hogy kényszerítse ezen pátereket arra, hogy évenként tegyenek eleget úgy a lelkigyakorlati, mint a vizsgázási kötelezettségnek és egyben erről adjanak neki jelentést . . . 1792. nov. 29. ° 3 2) Bizonyára nem mindegyik páter ment lelkileg ennyire tönkre s vesztette el szerzetesi öntudatát. Egyről legalább is maradt fönn levél, melyből megértjük, mennyire vágyódott írója a plébániáról a kolostorba. 1796-ban írta Páter Huszár Damascén kihelyezett lelkész a levelet, Kugyelka Gellért guardiánnak, melyből megértjük, hogy félév óta kér-könyörög, hogy visszakerüljön a kolostorba; Retardaíus calamus meus non conturbabit Paternítatem Vestram, dum genuinam, et sinceram detegero causam. Ego adhuc in januario incepi laborare in eo, ut ad Conventum redire possim . . . Neve előtt nem felejti el a P. betűt odaírni, sőt levélpecsétje a ferences monogrammot ábrázolja. De mások, sokak leveléből elmarad a P. is, még inkább a kolostor utáni vágyódás és csak abból lehet kivenni, hogy írója a rendnek tagja, mert tunikát, habitust kér. 03 3) 1800-ban hagyott a szécsényi guardián utasításokat utódjának : „Informatio pro venerando successore", melyben külön tesz említést a községekbe helyezett káplánokról : háromról dicséretesen emlékezik meg, mint olyanokról, akik jövedelmükből támogatják a kolos-
