P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

I. RÉSZ. - 15. Lassú sorvadás

tort; a negyedik azonban az elvállalt intentiókon kívül semmivel se segített a kolostoron. A legtermészetesebb, hogy ez az állapot a szerzetesi intézmény elsekélyesedésére vezetett. A hatalmas fa kidőlt. Elet ugyan még volt benne, s gyümölcsöt is termett, mint a félig kidőlt és féloldalt gyökerekből táplálkozó fa. A valóságban csak tengődés volt ez s kihalásra vezetett volna, ha a régi törzsből új hajtás nem fakad . . . A szerzetesi intézmény rövid története e században. Nevezetes évnek készült az 1822-i, de nem lett azzá. Az egyházmegyei főpásztorok lassankint belátták, hogy a szerzetesrendek eívilágiasodása nagy veszedelmet rejt magában és nemzeti zsinaton óhajtották letárgyalni a reform ügyét. Rudnay Sándor hercegprímás már 1819-ben kérvényezte a nemzeti zsinat megtartását. Végre 1822-ben tarthatták meg Pozsonyban a zsinatot, melyben tárgyaltak a szerzetesrendek elvilágiasodott szelleméről. A zsinat határozatait azonban senki sem valósította meg. Különben Róma nem is hagyta jóvá, mert jozefinista szellemben, s a pápai szék engedélye nélkül változtatott a szerzetesrendek szabályain. A király sem volt megelégedve a határozatokkal, mert nem mindenben teljesítették óhaját, így minden a régiben maradt és a helytartótanács s a politika irányította továbbra a szerzetesrendek beléletét ... A zsinatról a szécsényi História Domus érdemesnek sem tartotta a megemlékezést. Nagyobb dolog foglalkoztatta: a szécsényi zsidó boltosok vasárnap kinyitották üzleteiket, mely ellen a házfőnök tiltakozott s az ezekre vonatkozó — Esztergomból jövő és odamenő — leveleket regisztrálta ... Közben természetesen megváltozott a kolosto?*ok lakóinak élete. Ruházatuk egészen elütött a régitől s a négy ág egyesüléséig számos változaton ment keresztül. A szandál lekerült a lábról, helyét cipő, csizma váltotta fel ; a kámzsa mindjobban szűkült, összezsugorodott ; tunika helyett inget hordtak, végül még a nyakkendő, manzsetta és cilinder-kalap egészítette ki a modern barát ruhatárát. Bármennyire áll, hogy „vestimentum non facit monachum, — nem a ruha teszi az embert szerzetessé", de ide éppen azért jutottak, mert hiányzott a szerzetesekben a szükséges lelkiség . . . Ezt a könnyebb életet aztán annyira természetesnek tartották, melyről lemondani annyit jelentett, mint lemondani az emberi jogról. A kolostorok szellemi nívóját és tekintélyét a gimnáziumok tudományossága, páterek irodalmi tevékenysége igyekezett fenntartani. Ami sok tekintetben sikerült is. A képzett egyének közül az Akadémia és más tudományos társaságok tagjai között találjuk P. Pap Melchizedeket, P. Karcsú Arzént és másokat. A rend tekintélyét emelték a negyvennyolcas időkben a rend kebeléből támadt nemzeti hősök, a Dank Agápok, Erdős Aurélok és számosan mások. De ezek inkább kivételes esetek. A közszellem általában hanyatlott és csak nagyon kis csapatban volt meg a törekvés a régi szellem visszaállítására. Mindennél jellemzőbb és az egész állapotot, lelkiséget tünteti fel az a nyilvános irodalmi harc, melyet 1854-ben folytatott le a