P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 15. Lassú sorvadás
A század élete tehát meglehetősen zilált és sivár. De sokkal ziláltabb és sivárabb a keretbe kerülő kép : a szerzetesi intézmény története. II. József a „sekrestyés kiráy" felborította a szerzetesi intézményt s a végén, — a sors iróniájaként — a kapucinus kolostor kriptájában talált, nyughelyet. A felgyújtott intézmény azonban nem került tető alá. ő maga sem akarta s utána mások sem engedték. A helytartótanács II. József halála után tovább működött, s ha látszatra egy-két külső dologban vissza is állította a régi felfogást, a rangfokozatot, praecedentiát, címeket, lényegében megmaradtak II. József intézkedései, a szerzetesek elvilágiasodását célzó törekvés, sőt azokat újabbakkal bővítették. Nagy baj volt, hogy a püspöki kar nem sürgette a régi állapot helyreállítását, sőt — a szerzetesek dispoziciójából származó előny miatt — elősegítette a meglevő állapotok fennmaradását. A püspöki kar II. Józsefhez intézett s a szerzeteseket védő felterjesztésben világos látással mutatott rá a szerzetesek elvilágiasodásának következményeire, veszedelmeire. „A világgal való érintkezés által a spiritus hujus saeculi észrevétlenül fészkeli magát bele a kolostorokba ; tagjaik és házaik számát tekintve, külsőleg virágzónak tetszhetik ugyan az állapot, de amint szent Rendalapítóik éltető szelleme távozik, mindinkább lelketlen vázalakokká fajulnak; corruptio optimi pessimal 0) II. József halála után azonban hiába folyamodtak a provinciálisok a hercegprímás útján a helytartótanácshoz, hogy az ő előzetes engedélyük nélkül a püspökök ne alkalmazhassák rendtagjaikat külső szolgálatra. A hercegprímás azt válaszolta, hogy míg a helytartótanács nem dönt ügyükben, addig a megyéspüspökökkel érintkezzenek s egyezzenek meg a helyi lelkészekre vonatkozólag, „mert a nagy paphiányban rájuk égető szükség van". A helytartótanács pedig 1792-iki határozatában II. József szellemében döntött, sőt azzal toldotta meg a határozatot, hogy miután a helyi lelkészek más körülmények között élnek, mint a kolostorban élő rendtagok, azért a tartomáoyfőnökök oldozzák fel őket a szegénységi fogadalom alól. így nyert az elvilágosiasodás szelleme „szentesítést", mely ellen hiába emelték szavukat a tartományfőnökök és házfőnökök. II. József alatt és után a megyéspüspökök rendelkeztek a kolostorok lakói fölött. A kolostorok levéltárai számos példát szolgáltatnak az ilyen rendelkezésekre, de egyben az alárendeltség hiányának átkára is. 1787-ben írja Vilt József esztergomi általános helynök Vojtás György szécsényi guardiánnak, hogy Kiss Béla pátert mindaddig hagyja Endrefalván, míg az állást be nem töltik. Konde Miklós általános helynök pedig meghagyja a szécsényi házfőnöknek, hogy azonnal, minden exkuzálás nélkül, küldjön alkalmas pátert Gyarmatra : „confestim, sine ulla excusatione" küldjön pátert, „et quidem idoneum". 63 1) A leveleket gondosan elhelyezték a levéltárban, annak igazolására, hogy mennyire meg volt kötve a rendi elöljárók keze. Sőt a krónikavezető, a kolostor történetének leírásában keserű szavakban
