P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 15. Lassú sorvadás
kezik meg Haynaldról, az erdélyi püspök, a kalocsai érsek látogatásáról. Szécsény mérhetetlen sokat köszönhet a nagy főpásztornak. Ő építette az Irgalmas Nővérek kolostorát, a leányiskolát s árvaházat. Haynald nemcsak kiváló főpásztor és szónok volt, de egyben kiváló természettudós is. Világhírű növénygyűjteményét 1864—1865-ben a szécsényi kolostorban állította íel és rendezte. 62 9) Közben az 1848—1849-es idők hazafias felbuzdulása s egyben vihara vonult végig az országon. Számos szalvatóriánus követte a hős Dank Agapit példáját és mint katonalelkész teljesített szolgálatot. A szécsényi kolostor későbbi lakói közt nem egy ilyen volt 48-as katonapátert találunk. A klerikusok közül pedig többen kardot kötöttek. A szécsényi kolostorból a losonci sorozáson Keresztessy Dömötör laikus-testvért vitték a harctérre. 1849. januárjában császári csapatok érkeztek Gyarmatra; a H. Domus feljegyzése szerint Dobsza(?) körül kisebb csata fejlődött ki. A noviciátus is megszűnt 1849. márciusában. Talán egyik-másik növendéket a harci riadó vitte ki a kolostorból, nincs feltüntetve ; A H. Domus vezetője azt mondja, hogy nem tudták eltartani a növendékeket, azért hazaküldték őket. Az orosz invázió véget vetett a lelkesedésnek. Szécsénybe 1849. juliusában jött Vadkert felől 4000 orosz. A községnek kellett a csapatot eltartani; vezérük fel akarta gyújtani a kastélyt, melyet 1849ben Pulszky Ferenc vett meg a Forgách-családtól, — de mégis elállt szándékától. A szép kertet azonban feldúlta a katonaság. 1849. de- v -fcäys--eémberben „Világosnál" aztán elaludt a hazafiság lobogó lángja s a Kossuth bankókat „gyujtósnak" használhatták. A krónikavezető elég hűvösen számol be a 48-as „rebellióról" „insurrectióról", főleg a debreceni trónfosztás után. De nem is volt ajánlatos másképen írni, mert az osztrák kémek állandóan jártak a városokban és nem egy kolostorban kerestek „árulókat". Hogy utóbbi körülmény mennyire befolyásolta a krónikavezetőt,, nem tudjuk megállapítani. Annyit jegyez fel csupán a krónikás, hogy 1849. áprilisában lefoglalták a kolostor ebédlőjét. A ferencesek, a mi esetünkben a szécsényi kolostor lakói hazafiságát bizonyára nem kell megvédenünk. De éppen ezen adatok gyűjtése közben olyan levelet kapott a szécsényi házfőnök, mely élénken világít rá a 49-es idők szécsényi kolostorának hazafiságára, azért jónak látjuk e tényt leszögezni. A levelet 1930. március 24-én írta dr. Molnár Dezső budapesti ügyvéd. „Főtisztelendő Uram ! Nagyatyám, néhai Molnár Márton, a szabadságharcban való jeleskedése miatt addigi lakóhelyéről elmenekült és Szécsényben az akkori házfőnökkel való barátsága folytán a klastromban rejtőzködött éveken át, majd a felesége családja — Ambrózi — birtokát váltotta magához ..." A továbbiakban érdeklődik nagyatyja felől. Az említett okoknál fogva róla a Hist. Domus — nagy sajnálatunkra — nem emlékezik meg. — 1867-ben a haza bölcse politikai győzelmet vívott ki, de a társadalom vallás-erkölcsi életét a liberalizmus láza senyvesztette, a világháború előtt kezdődő felbuzdulásig.
