P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 2. Élet az ősi kolostorban
abból fogom megérteni, ha e szavakkal fordul hozzám : Látod, testvér, sokáig éltem már a világban, és nem ismertem eléggé Istenemet. Fogadj föl engem a világ zűrzavarától távoleső helyre, hol szívem keserűségében gondolhassak a sok elpocsékolt esztendőre és jövőmet életjobbulásra szenteljem . . .' 8) Ezért tették meg próbaképen tudós férfiúval, hogy belépése után egy hónapig kuktáskodnia kellett a konyhában. 7 0) A házfőnök gondoskodik az egész kolostor anyagi és szellemi szükségleteiről. Övé a gond, a több munka. Emellett szemmel tartja a közösséget, ad irányítást; ha kell buzdít, ösztökél „türelemmel és bölcseséggel." A házfőnök helyettese a vikárius. A házfőnöknek segít főleg az anyagi ügyek intézésében. A magiszter vezeti a növendékeket a rendi szellemben, a ferences élethivatásban; a többi páterrel részt vesz a lelkipásztori munkában. Kívülük alkalmazásban lehetett legalább még 3—4 páter, akik felváltva segítettek a vidéki papságnak és vezették Szécsényben a hitéletet. Közöttük a képzettebbek külön tanították a Széchenyi család ifjú tagjait, valamint a gazdagabb szülők gyermekeit. A pátereken kívül alighanem 8—10 klerikus és ugyanannyi laikus testvér lakott még a kolostorban. Előbbiek tanulmányaikat folytatták, utóbbiak pedig a házi teendőket végezték. Ez a teljes készség és lemondás képesítette a szécsényi kolostor lakóit arra, hogy magukat Istennek és embertársaiknak szenteljék . . . Hármas vonatkozásban szemlélhetjük így az ősi kolostor lakóit: áhítatgyakorlataikban, otthoni munkájukban és lelkipásztori tevékenységükben. A szerzetes első kötelessége a buzgó imádság, az áhítat szellemének megőrzése. Az ősi kódexekben, a bájos Mária-legendákban érdekes anakronizmust látunk: a Szent Szűz alakjában az akkori idők apácáját. A kolostori élet egyforma lévén, így megkapjuk kolostorunk lakóinak képét is. Az akkori idők szerzetese — a legenda szerint a Szent Szűz — „éjjel, a veternye idején felkel, elvégzi a zsolozsmáját, hajnalban elmélkedik Isten fiának titkosságáról, az ő szentséges foganatjáról, haláláról, feltámadásáról, mennybemeneteléről, Szentléleknek bocsátásáról. Harmadóráig kálváriát jár, utána nónáig szövéssel foglalatoskodik . . , 8 0)" Éjfélkor keltek, tehát fáklya világánál végezték el a matutinum és laudes zsolozsmarészt. Ekkor ismét nyugovóra tértek, de már kora hajnalban a prímára ébresztették, a nap bizonyos időszakaiban beosztottan végezték a többi zsolozsmarészeket, befejezve azt az esteli kompletóriummal. A reggeli zsolozsmát elmélkedés követte az Ur életéről. Itt főleg a ferences motívumok szerepeltek : Krisztus kínszenvedése, Eucharisztia, Mária-tisztelet. Az Úr ünnepeit különös áhítattal ünnepelték. A karácsony greccioszerű ünneplését és a nagypéntek Jézus szenvedése történetét, saját és a nép nagy örömére mindenütt áhítatos buzgalommal terjesztették. A nap bizonyos időszakaiban Szentírást olvastak közösen.
