P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 2. Élet az ősi kolostorban
A szakaszokat hozzáértő lelkiatya magyarázta a laikus testvéreknek. Hetenkint háromszor jöttek össze a káptalanteremben, hogy napi szabályszegéseikről vádolják magukat. Az elöljáró megfelelő penitenciát ad mindenkinek. Munkájukban szem előtt tartották Szt. Ferenc regulájának szavait: az áhítat szellemét ki ne oltsátok, mert kell, hogy minden más egyéb ennek a szolgálatára álljon . . . Csendben, áhítatos szellemben jártak. Beszédjük meghitt, áhítatos volt. Miként a Margit legendákban olvassuk az apácákról : „Mikor egymáshoz szólnak vala, egymástól imádságot tanulnak vala." 8 1) A napirendnek megfelelően gyakrabban hívta össze őket az ezüst hangú csengő az Úr dicséretére. A csengő hangja messze elhallatszott, főleg a csendes éjtszakákon, és figyelmeztette a völgy mélyén fekvő község lakóit, hogy a testvérek ismét imára gyűlnek össze. Vájjon hány szentéletű testvér-páter emelkedett az elragadtatás szárnyain Istenhez?! A nap többi idejét munkában töltötték. Még a szemlélődő életet élő bencések regulája is előírja a kézimunkát: „A testvérek akkor igazán szerzetesek, ha saját kezük munkája után élnek, mint atyáink és az apostolok." 8 2) Szent Ferenc különös nyomatékkal irta elő a munkát, és ostorozta a tétlenséget, „a lélek ellenségét." 8 3) Közvetlenül halála előtt irt végrendeletében olvassuk : „Saját kezeimmel dolgoztam és akarom, hogy az összes testvérek mindig üdvös munkával foglalkozzanak." Tétlen embert nem tűrt meg testvérei között. Ez a szellem a rendnek is sajátja lett és a rendben úgy az ősi időkben, mint később is, nagy munkateljesítménnyel találkozunk. Az első testvérekről írja Celanói Tamás : „Nappal, akik tudtak, saját kezeikkel dolgoztak a bélpoklosok házaiban vagy más tisztességes helyen, mindenkinek alázattal és áhítattal szolgálatára lévén. Mindig szent, igazságos és hasznos dologgal foglalkozván, az alázatosság és türelem példáját nyújtották." 8 4) Ima végeztével a páterek lelki munkájuk után mentek, a klerikusok tanuláshoz láttak. A testvéreknek pedig az elöljáró szabta meg munkakörét, beosztását. A szakácsok a konyhába siettek, hogy elkészítsék az egyszerű ételt; a kertész a kertben sürgölődött, a kézművesek műhelyekben végezték verejtékes munkájukat. A kolostor új lévén, maradt bőségesen házilag végzendő munka: kövek faragása, csiszolása, lépcsőház kialakítása, kőrózsák kivésése s még inkább a kolostor szükséges bútorzatának elkészítése. Nagyobb házakban, mint amilyen a szécsényi, kódex-másolással is foglalkoztak. A rendre, a tisztaságra különösen ügyeltek. Szent Ferenc példája nyomán, kiről az ősi kódexekben olvassuk : „Szent Ferenc Assisinak környül való falukra és egyházakra megyen vala hirdetvén és prédikálván a népeknek, hogy tartanának penitencét. Es vele visel vala seprőket, szemetes egyházakot megseperni. Mert bánja vala, mikor valamely egyházat nem löl vala tisztán, mint ő akarja vala . . . Ilyenkor különszólítva a papokat ösztökéli, hogy lennének gyorsak tiszta egyházat tartani . . ." 8 o) Időnkint kettesben Szent Ferenc birodalmába jártak a testvérek:
