P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 14. II. József rendelete pergőtüzében
a szerzetesek és kolostorok számának csökkentése. S a „szerzetesek bizottsága" Franciaországban elérte azt, hogy 20 esztendő alatt a szerzetesek számát 26.000-ről 6.000-re csökkentette. 60 8) II. József nem látott bele a radikalizmusnak utolsó kártyájába, melyen a voltairei elv díszelgett: „Irtsátok ki a gyalázatost", (az Egyházat). Erkölcsjavító képzelgését a reformátori hivatásig fokozta s akadtak, kik ebbeli ballépésében még támogatták is. 1782-ben Plarrer ily címen adott ki könyvet: „József császár és Luther." „Eddig jutott a boldog Luther — írja — és most II. József császár van hivatva arra, hogy végleg befejezze azt, amit ő megkezdett, vagy csak részben vihetett keresztül." 60 9) A hitetlenség ördögi vezérei addig rágalmazták a kolostorokat, míg a sok között II. József is hitt nekik és reformátori hivatásában a kolostorok eltörlését, szabályaik megváltoztatását tűzte ki célul. Alig lépett a trónra, Hrzan bíboroshoz, a római császári követhez írt levelében kifejti programmját : „Mióta trónra léptem, birodalmam törvényhozójává a bölcsészetet tevém. Ausztria ennek folytán új alakot fog ölteni : az ulemánok hatalma korlátozva, a fejedelem jogai pedig vissza lesznek helyezve hajdani fényökbe... Utálom a babonákat és a sadduceusokat s ezért eltörlöm a zárdákat. Ezeknek tulajdonítandó az emberi szellem hanyatlása. A monachizmus elvei Pachomiustól mostanáig teljesen ellenkeznek az ész világosságával s a barátokban újra felelevenedni látjuk azon izraelitákat, kik Bethelben az aranyborjút imádták. . . A püspökök hatalma, melyet én megszilárdítottam, csakhamar meg fogja semmisíteni ezen téves nézeteket ; a barát helyett lelkészt, a canonisatiók regénye helyett evangéliumot, a hitviták helyett erkölcsöt fogok adni népemnek." 61 ü) Teljesen Nagy Frigyes recepje szerint. Különben Nagy Frigyes DAlamberthez írt levelében ekkép jellemzi II. József reformját: „Ha József a papságot Rómától való függés alól kivonja, ezt azért teszi, hogy a papság félre ne verje a harangot, ha majd a császár kifosztja." II. József csak halálos ágyán ébredt annak tudatára, hogy mételyt hintett s még akkor sem látta be, hogy éppen egyházi rendeleteteivel, a szerzetesi intézmény megmérgezésével ártott országának, népének legtöbbet. Hihetetlen, hogy a szabadelvűség mily mélyen járta át a sok jó szándékkal eltöltött fejedelmet. „Itt nyugszik egy uralkodó — olvassuk koporsóján —, kinek szándékai tiszták voltak, mégis oly szerencsétlen volt, hogy összes tervei megdőltét kellett megérnie..." Uralkodását szellemesen jellemezte a bécsi kapucinus páter : olyan, mint a gyászmise : nincs benne glória, credó, pax és benedictió. (Dicsőség, hiszekegy, béke és áldás.) Láttuk mily mélyen eresztette a vallásos élet a nép lelkébe gyökereit. Ha az a lendület megmarad és tovább tart, mellyel a 18. század ferencesei az Ur szőlőjében dolgoztak, ha a szentéletű, nagytudományú egyének, a Bede Józsefek, Nagy Andrások, Kósa
