P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

I. RÉSZ. - 14. II. József rendelete pergőtüzében

Benedekek száma folytatódik, ha a szerzetesházak tovább hinthetik a keresztény életszentség áldásait : mily naggyá, boldoggá lett volna az ország. De jött a jozefinizmus, melyről Luttor Ferenc helyesen állapítja meg : „a jozefinizmus lélektana, pathológiája nincs még kellőképpen méltatva. Alig hogy Mária Terézia szemét behunyta, megindult a reformrendeletek áradata s különösen kiadásuk körülményei, elhamarkodásuk motívumai sokszor érthetetlenek."

1) Chobot írja : „Efféle rendeletek a kultúra magasabb fokán álló országokban nem okoztak akkora kárt, mint hazánkban, hol a kultúra jóformán a szerzetesek kezeibe volt letéve. Bizonyítja ezt a beállott iskolahiány, a számos templom és kolostor-rom ; a nyilvános könyvtárak, az egyházi műkincsek és okiratok elpusztulása. Ezeknek nagy többsége nem a tatár- és törökpusztítás, hanem a császár kolostorfelosztásának esett áldozatul."

61

2) Tulajdonképpen Mária Terézia uralkodásának utolsó esztendeiben indult meg francia mintára a szerzetesrendek ügyeibe való beavatkozás. 1766. ápr. 23-án jelenik már meg olyan királyi rendelet, mely a püspököktől arranézve kér jelentést, hogy mikép volna lehetséges a szerzetesek számának csökkentése és miként lehetne őket a plébánosok pótlására felhasználni.''

1

3) P. Nagy András felfigyel a rendeletekre s rosszat sejt. Ügy látja, mint mikor messziről villámlik ; megérezte, hogy vihar fog az országon végigcsapni. Kósa Benedek kormányzása alatt már kitörőben volt a vihar. Itt-ott villámcsapás sújtott alá, mely — mint említettük — többfelé idézett elő botrányt, szakítást, engedetlenséget. Illetéktelen, politikai kezek ne nyúljanak a kolostorok szelleméhez : szolgáljon rá intő például az a szomorú állapot, melyet a jozefinizmus a szerzetesrendek életében előidézett. Hogy csak a mi esetünknél maradjunk : az annyi szent egyénnel a társadalomért, a hazáért és a lelkekért életét áldozó tartományt teljesen elvilágiasította, úgy hogy a végén a hatalmas fa életképtelenné vált és kidőlt... Megmaradunk a szécsényi kolostor feljegyzéseinél. Az ilyen eseményeket legjobb az egykorú írók nyomán kísérni. Azokat az eseményeket jegyezték fel, melyeknek a kolostorra és a szerzetesi intézményre volt a legnagyobb befolyásuk. A szécsényi kolostor történetének vezetésében P. Nagy András halála után sajnálatos hiány állott be: nem akadt, aki a históriát folytassa. A kis kötetet vezette ugyan egy páter, de ő is csak 1784-ig, aztán letette a tollat. Kívüle több páter magánjegyzeteiben talált később Kugyelka Gellért feljegyzésre méltó eseményeket, melyeket aztán összegezett a História Domusban. 1787-ben a feloszlatott lévai kolostor egyik Szécsénybe került tagját bízták meg a kolostor történetírásának folytatásával, de miután félt, hogy a hatóságok, kémek felülvizsgálják az iratokat, szintén csak papírdarabokra írta feljegyzéseit. Utánna került a kiváló tehetségű Kugyelka Gellért a szécsényi kolostor élére és ezen feljegyzéseket visszamenőleg beírta a História Domusba. így mégis nyomon követhetjük az egykorú eseményeket.