P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 2. Élet az ősi kolostorban
kolostor elöljárója „guardian" és nem egyszerű praesidens volt. Guardiánság pedig az egyházjog szerint nagyobb taglétszámú kommunitást, családot tételez fel, s hogy ezen képzettebb egyének kifelé is működtek, ezen feltevésünket alátámasztja azon tény, hogy a XIV., XV. században külföldi egyetemek hallgatói között, szécsényi születésüeket találunk. 7 0) Alig tehető fel, hogy a kolostor tanári karán kívül lett volna valaki, aki ezen ifjakat a további, magasabb tanulmányok folytatására előkészítette volna. Ezek a szécsényiek vagy rendi klerikusok voltak, kiket az elöljárók küldöttek a magasabb iskolák végzésére, vagy főúri családok gyermekei, talán épp a Széchenyi család utódjai, akik az előiskoláztatást csak a kolostor képzett pátereitől, (lektoraitól) szerezhették. Biztosabb következtetést vonhatunk az említett 1454-ből származó oklevélből, mellyel később részletesebben foglalkozunk. Ezen oklevél szerint a Széchenyi család utolsó férfi tagja egyességet kötött a szécsényi guardiánnal, melynek értelmében hatalmas földterületeket ad a kolostornak használatra, „az ő ősei által a kolostornak ajándékozott egyházi edények fejében". 7, J) Ami annyit jelent, hogy Széchenyi Tamás és utódai, egészen az utolsó Széchenyi Lászlóig avval méltatták a kolostor tagjainak munkásságát, hogy egyes kiváló tetteikért, talán egy-egy kódex másolásáért,, vagy egy-egy kiváló egyéniség tudományos, lelkipásztori tevékenységének megjutalmazására az akkori idők szellemének és művészetének megfelelő értékes kelyheket ajándékoztak a kolostornak. Ez az oklevéladat, melyre más oldalról még rávilágítunk — a legfényesebb bizonyítéka a kolostor lakói munkásságának az első századokban. A szécsényi kolostor munkásságát föltételező ezen adatok, illetve föltevések alapján megrajzolhatjuk azon idők általános, egyforma kolostori életét. Fölolvasták az alapítólevelet, elmúlt az ünnepség és az új guardián bevonult társaival a kolostorba. A guardian a többiek elöljárója vagy inkább szolgája. Mert Szent Ferenc azt akarta, hogy az elöljáró a többi testvér szolgálatára álljon, és vele az alattvalók azt tehessék, amit az urak szolgáikkal. 7 7) A rend legfőbb elöljárója is „Minister Generalis," „általános szolga" elnevezést nyer. Semmi anyagi, kényelmi, gazdasági előnyt nem nyújt, hanem csupán nagyobb gondot, több kötelességet és felelősséget. A többi testvérek között azután nincsen különbség, legfeljebb az, hogy másmás munkakörbe nyernek beosztást. A kolostor, a rendi ruha elnyeli a régi rangot, hivatalt, méltóságot, vagyont és kialakítja a „testvért." A grófból, a királyi sarjból, a földesúrból mi sem marad. Minden rendtag beoltódik a rendi élet fájába, melynek vérkeringése kell, hogy átjárja. Es boldognak hirdeti magát a tudós épp úgy, mint a tudatlan, az egyszerű testvér, hogy Asszizi szegényének vidám, boldog követője lehet. Szent Ferenc teljes lelki átalakulást kiván attól, aki életének követésére határozta el magát. A tudóst is csak úgy vette fel, ha bűnbánatot akart tartani. „Ha tudós kér felvételt — mondotta — komoly szándékát
