P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

I. RÉSZ. - 13. Széltében a lelkek birodalmában. Nagy egyének csarnoka

mezettebb rend, a tudományban a legjártasabb, a hit védelmében és terjesztésében a legbuzgóbb, az ifjúság nevelésében a leghasz­nosabb. Hazánk és katholikus érdekeink szempontjából különösen gazdag volt érdemekben, azért is gyűlölték annyira az eretnekek és törtek kiirtására. És íme, most, midőn a legnagyobb békes­ségben éltek, XIV. Kelemen bullája (Dominus ac Redemptor noster) által egyszerűen eltöröltetnek."' 9') Minden ügy érdekli s minden ügyet saját nemes szívén keresz­tül szűrve ad elő. Együtt érez a szegény néppel, a sok csapás által sújtott nemzettel. Hazafisága minduntalan tolla alá hoz ilyen ked­ves kifejezéseket: „chara Patria", „dulci hac Patria", „regno hocce Mariano". Az ország, a nép minden baján sír, zokog, örömében pedig Istennek hálálkodik. Kiemeljük még testvéri szeretetét, rendje tagjainak megbecsü­lését. Tiszteletre és követésre méltó szorgalommal gyűjtötte össze testvérei életadatait és odaadó gonddal írta meg rövid jellemzésü­ket. A szeretet és tisztelet mellett meg kell azt is jegyeznünk, hogy utolérhetetlen változatossággal és választékos latinsággal szerkesz­tette meg a Necrológiumot. Minden kolostornak megvan a maga könyve a megholtakról, de az András atya által szerkesztett Necrológiumot illeti az elsőség az összes között. Jegyzet alatt hoztuk P. Bede József­ről szóló latin eredetit, hasonlóan szép és választékos mind. A halálo­zás megjelölésére több mint 40 kifejezése van. Másokat nagyra­becsülő lelkisége állította össze e szép munkát, melyből kis novi­ciusok áhítattal olvassák fel nap-nap után a megholtakról szóló megemlékezéseket. E néhány szóban jellemezhetnők leghűebben András atyát : az ima és a munka embere. Növendékei élén ő az első a kóruson, magánájtatosságai pedig belenyúlnak a késő éjszakába. Eucharisz­tikus lélek és a Szűz Anyának kiváló tisztelője. E mellett munkás lélek. Sohasem tudott pihenni. Az említett nagy munkák mellett a kisebb munkák egész seregét írta össze az egyes kolostorokban : Szécsényben a noviciát iratait, a szécsényi ház elöljáróinak és tag­jainak, valamint a fogadalmat tevők névsorát (Liber Neoprofessorum) és a kolostor levéltárát ő állította össze. A könyvtárt is ő rendezte, hasonlóképpen buzgólkodott a templom és kolostor körül. Halála: a szent ember halála. Mint említettük, 1777-ben még­egyszer a noviciát élére állították. Ez év júniusában fejezte be a kolostor általa oly szépen megírt történetét. Utána „Pro Memoria" közöl még néhány értékes adatot. A következő bekezdés már más kéznek írása. De visszakérte még egyszer az általa készített művet s javítást eszközölt az utóbbi beíráson. A kisebb kötet naplófeljegy­zését október 31-ig vezeti. November elején még erősen munkában áll. A Liber Neoprofessorum-ban még az ő írásával találjuk az utolsó beírást november 10-i dátummal : ekkor teszi P. András kezébe a fogadalmat Ribár Félix lajkus-testvér- írásán nem látszik még nyoma a betegségnek. Aláírása teljesen a régi, az erőteljes írás. Néhány nap múlva azonban hirtelen összeroppant. A régi fel-

Next

/
Thumbnails
Contents