P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

I. RÉSZ. - 13. Széltében a lelkek birodalmában. Nagy egyének csarnoka

egyzés lázat említ; talán tüdőgyulladást kapott. Betegségéről részleteket nem jegyeztek fel. De annál szebben és jellemzőbben írták meg róla a Necrológiumban, az általa szerkesztett szép munkában, a haláláról szóló megemlékezést. Ez a halotti jelentés elénk tárja a nagy ember szépséges lelkét: „1^77. nov. 29-én halt meg P. Nagy András, általános lektor, definitor, tényleges újoncmester, — olvassuk a megboldogultról szóló megemlékezésben. — A boldogságos Szűz felajánlásának ünnepén ágybadöntötte a láz. A rendi Mindenszentek ünnepén (az akkori időben nov. 27-ére esett, lásd a régi Breviáriumokat) könnyek között, térdenállva végezte szentgyónását és vette magához a szent Útravalót. Másnap reggel felvette a szentkenet szentségét, majd névszentjének napján áhítatos csókjaival halmozta el a szent keresztet, mindvégig teljesen ép elmével hívta segítségül Jézus, Mária legszentebb neveit s mialatt az atyák és testvérek az éjféli zsolozsmát zengték, a nála maradt atyák és testvérek imái közben édes békével adta vissza lelkét Teremtőjének." Mily csodás látvány: a haldokló nagy tudós erőszakkal kel felhalálos ágyáról és térdenállva végzi utolsó szentgyónását és fogadja az Urat . . . Mily felemelően hat a késő századok testvéreire ily tudós rendtagnak hősi, szent, felemelő példája ! Júniusban ezen szavakkal fejezte be munkáját, a szécsényi kolostor történetét: Ezen összetákolt históriámat — írja mély alázatosságában — a História Domus későbbi hozzáértő és jó írói bírálják felül és ha valamit találnak, ami kimaradt, avagy helyesebb megvilágításban látnak valamely eseményt, részt, pótolják a hiányt, javítsák ki a hibát. Egyben felhívom a figyelmüket az előszóban leszögezett provinciai határozatra, hogy az előírásnak megfelelően szorgalmasan, tisztán és őszintén jegyezzék fel a kolostor történetével összefüggő eseményeket. Amit a jelenben semmit érőnek gondolunk, étvággyal és mohón olvassák az utódok. Aki a dolgok mélyére tekint, az előtt a mult idők jelentéktelennek látszó esete is nagy értékű : „Aequs rerum aestimator maximi facit etiam minimas antiquitates." András atya igazán szólottál. íme, testvérkéd másfél évszázad után szomjasan olvasta soraidat és épült és gazdagodott. Történelmed, valamint nagy történelemmel felérő életed, lelked nagysága, életed szentsége tűzoszlopként világít a szécsényi kolostor, valamint az összes magyar ferencesek viharos történetében . . . P. Bedéhez és Nagy Andráshoz harmadiknak csatlakozik Kósa Benedek. Nem kevésbbé nagy egyén. Az ő neve, kiadott munkái után, legalább némileg ismeretes az utókor és külvilág előtt. A szécsényi kolostor történetébe mint újoncmester és házfőnök írta be nevét ,és provinciálissága végén itt is fejezte be életét. Életének főbb állomásai: 1740-ben Pap Lőrinc atya vezetése