P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 13. Széltében a lelkek birodalmában. Nagy egyének csarnoka
sal dolgozott munkáján, de szinte fiatalos lelkesedéssel és szeretettel építette fel nagy alkotását. Érett ember, higgadt tudós munkája. Kilenc fejezetben állítja össze a mult történetét : 1. Szécsény városáról (5—10.). 2. A kolostorról (11-22.). 3. A templomról (23—45.). 4. A kolostorhoz tartozó területekről (45—68.). 5. Á kolostor alapítványairól (68—79.). 6. A kolostorral összefüggő dolgokról (intézményekről) (79—90.). 7. A kolostor lelki munkáiról (90-98.). 8. A kordások társulatáról (98—101.). 9. Nevesebb történelmi események a kolostor történetében (101 —183.). A történelmi résznél visszamenőleg évről-évre feljegyzi a kutatása közben talált adatokat. 1771-től kezdve pedig maga vezeti, de most már a legnagyobb pontossággal és hozzáértéssel a naplószerű feljegyzéseket. A naplóírás számtalanszor ad alkalmat arra, hogy történelmi ismereteiből beleszőjjön. Egész sorát érinti a haza, vagy az egyház történelmét érintő eseteknek. Csak egyet említünk, mely a napjainki és közel jövői Szent István-ünnepségek alkalmából időszerű. 1771-ben a szent Jobb körmenetről ír és érdekes adatot tesz szóvá Szent István ereklyéjéről: „Július 21-én helyezték nyilvános tiszteletre Szent István jobb kezét. A jobb kéz kb. 200 esztendőn keresztül volt a ragusai dominikánus atyáknál. Innen Mária Terézia királynő áhítata kieszközölte a szent ereklyét és miután 9 napi nyilvános tiszteletre schönbrunni kastélyában kihelyezte, visszaadta apostoli országunknak." Ezen ismeretes történelmi adat érintése után folytatja: „Én, Nagy András, 1768-ban a gyöngyösi kolostor levéltárában találtam bizonyos Pálffy Katalin előkelő úrnő levelezéseit. Ezekben arról esik szó, hogy Szent István király jobb kezének felső része valamelyik szalvatóriánus kolostorból került az orosz Lembergben lakó obszerváns testvérekhez, ahol is őrzik. Ez igaz is lehet — folytatja — amennyiben a jobb kéznek felső részére vonatkozik, miután Ragusában a szentnek csak a keze fejét őrizték. Pálffy Katalin levelében még hozzáfűzi azt, hogy Szent István ereklyéjéből egy darab a pozsonyi ferenceseknél is van, a könyvtárukban levő Szent István szoborban. Oda úgy került, miként az eredeti okmányból Koháry levéltárosa kiírta, hogy azt a részt egy mariánus provinciabeli Kommissárius Vizitátor kapta Lembergben, mikor a galíciai tartományt meglátogatta . . ." 59 ß) András Atya feljegyzéseiben még inkább találkozunk a rendet érintő eseményekkel. Odaadással szereti rendjét. Az öntudatos szerzetesnek példaképe. Minden során kiérződik hálája rendje, provinciája iránt. Mindenért lelkesedik és lelkesít, ami a rendi öntudatot fejleszti. Emellett azonban szereti az összes szerzeteseket is és mint közös cél felé törekvőket tiszteli és nagyrabecsüli. Mily együttérző szeretetet, részvétet olvasunk ki soraiból, melyeket a jezsuita rendről ír, mikor a minorita XIV. Kelemen pápa eltörli. Miután szép szavakban adott hálát az 1773. esztendőben vett jókért, fájdalmasan sóhajt fel: „Óh isteni bölcseség és tudomány magassága, mily megfoghatatlanok Ítéleteid és kifürkészhetetlenek utaid ! Ledőlt az Egyház egyik kiváló oszlopa: Jézustársasága, a legfegyel-
