P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

I. RÉSZ. - 13. Széltében a lelkek birodalmában. Nagy egyének csarnoka

ban Szécsényben ; meghalt Szécsényben 1699 dec. 18-án. — Orosz András, Szécsényben lelkipásztorkodott 1742, és 1754-1761. Közben guardián volt és újoncmester. Meghalt Füleken 1768. — Székesi Gábor, Szécsényben működött 1743-46-ig, mint a klerikusok zenetanára, majd 1766-ban mint házfőnök és újoncmester, meghalt Szegeden 1769-ben. — Gyarmati János, Szécsényben működött 1764, 1769, 1780—89. Szécsényben is halt meg 1789-ben. — Soós Pált, a későbbi kiváló tartományfőnököt, 1739—1743-ig találjuk Szécsényben. — Ugyancsak meg kellene emlékeznünk az összes házfőnökökről, akik úgyszólván egytől-egyig kiváló férfiak, nagynevű szónokok voltak. Bede József az egyiket, Borits Eleket, „magyar Cicerónak" nevezte. Szónoklataik mellett a szécsényi kolostor és templom építésével írták be nevüket a szécsényi kolostor történetébe. Három névről, három szellemóriásról azonban részletesebben kell megemlékeznünk : Bede Józsefről, Nagy Andrásról és Kósa Benedekről, akik nagy nevet és érdemet vívtak ki maguknak a szécsényi kolostor történetében, és egyben a rendnek is fényes csillagai. Munkásságuk a legfényesebb bizonyíték a rend és a szécsényi kolostor azon század ferencesei tudása és életszentsége mellett. Bede József az az egyéniség, akinek nevét a későbbi korok ferencese is tisztelettel ejti ki. Két ízben állott a tartomány élén mint tartományfőnök. A tartomány számos kolostorában munkálkodott szent alázattal és törhetetlen buzgalommal. így Jászberényben, Egerben, Kassán, Kecskeméten, Gyöngyösön, Szendrőben. De életének, munkálkodásának és imás lelkiségének legnagyobb részét a szécsényi kolostorban töltötte : munkás életéből 30 esztendőt. Eletének körvonalait plasztikusan nyújtja P. Nagy András Necrológja : „Általános szónok (concionator generalis), különböző hivatalokat viselt a tartományban, két ízben dicséretesen töltötte be a tartományfőnöki tisztet. Fiatal éveitől kezdve késő öregségéig fáradhatatlan szorgalommal munkálkodott. Kezdte a pestis betegeknek tett szolgálatával, folytatta Isten igéjének hirdetésével és a gyónószék lelkeket emelő munkásságával. Különösen kitűnt bensőséges imájával és áhítatával. A cselekvésben jártas, a tanácsadásban okos, erkölcseiben szilárd, jótetteiben alázatos, beszédében szerény, érzékei feletti őrködésben szigorú. A jó szerzetesnek élő példaképe, amiért mindenki, az összes egyházi férfiak, szerzetesek és a világiak szeretetét és nagyrabecsülését egyaránt vívta ki. A lelkinagyságnak e férfia, ezen kolostorban több mint harminc éven át lakott, halála előtt kérve-kérte elöljáróját, hogy a a tartományt értesítő halotti jelentésben, az ő nevében kérjen bocsánatot mindenkitől, holttestét pedig a templom küszöbe alá temessék, hogy a testvérek rajta menjenek keresztül. A szentségekkel ellátva 76