P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 13. Széltében a lelkek birodalmában. Nagy egyének csarnoka
nyélbe való vágóval. 10. 4 szegfejező. 11. Ablakfordítójának gombjára való zsik. 12. Az ülővas aljára való zsik három. 13. Foglalóvas. 14. 1 görbe kissü (?), 1 szíjon forgó fúróval. 15. 3 mesterséghez való hosszú vágó, egy tőkébe való hosszú vágóval. 16. Mesterséghez való aprószerszám 44 drb. 17. 7 kulcsokat igazgató szerszám 5 vésővel. 18. Ablakra való vagdalásra szerszám 2; egy tűznyárssal és cirkalommal és egy pallérozóval. 5' 2) Ekkor építették a testvérek nagyobbrészt a majorsági mellékhelyiségeket, valamint a műhelyeket és mosókonyhát (a régi deákiskola, kollégium), mely szintén leégett. A testvérek közül kerültek ki asztalosok, szobrászok, lakatosok, kőművesek, könyvkötők s posztókészítők. Más testvérek elsajátították a kertészetet. Az egyik ilyen test- . vér vidéken járva, Varbóról későn este igyekezett haza, de a kiáradt Ipolyban lelte halálát. A kertet szakszerűen művelték, a forrásokban bővelkedő kertben medencéket állítottak és haltenyésztéssel foglalkoztak. Ezen időben akadtak a laikus testvérek között az orvosi tudományhoz értő chirurgusok s patikusok. Ezek a misszionárius páterekkel állandóan jártak a vidéken, gyógykezelték a betegeket és orvossággal látták el. így különösen sokat szerepel Zakariás testvér és Somogyi Jácint chirurgus és patikárius. Az ő szeretet gyakorlatuk, segítségnyújtásuk nagyban mozdította elő a lelkiatyák munkáját, egyben nagyszabású népegészségi kultúrmunkát végeztek abban az időben, amikor az orvostudomány gyengén állott, főleg a a vidéken s „borbély" (orvos) kevés helyen találtatott. Az előző fejezethez hozzáadva még ezen néhány adatot, önkéntelenül veti fel az ember a kérdést, minő élet lakozott a kolostorban, mely ekkora áldozatos munkára lelkesítette lakóit? Röviden csak azt jelezzük, hogy éppen azért volt tevékeny az élet a XVIII. században a szécsényi kolostorban (s általában az egész tartományban), mert akkor a legjobban virágzott a rendi fegyelem. A következőkben látni fogjuk, hogy ez a fegyelem nemcsak a rendi előírásoknak egyszerű megtartását jelentette; ezen évszázadban az életszentségre való törekvés csodálandó erővel hatotta át a kolostor tagjainak lelkét. A szerzetes rendek története arról győz meg bennünket, hogy a kolostorok akkor gyakorolnak áldásos hatást a társadalomra, ha tagjaik befelé élnek bensőséges életet. Ezen időszakban nagytudományú és szentéletű egyének vezették a tartományt, akiknek legfőbb gondjuk volt a kolostorok fegyelmét, szentségre törekvését elősegíteni. A tartomány nagykáptalanjain sorba vették a szerzetesi élet lényeges alkotó elemeit. Újra és újra tárgyaltak az imáról, lelkipásztori életről, szegénységről. Az 1725-i és más káptalanok, hatékonyan intik a testvéreket, hogy úgy a nappali, mint az éjjeli zsolozsmán mindenkor jelen legyenek. A generális commissáriusok, vizitátorok külön felügyeltek, hogy minden kolostor szentül tartsa meg az előírásokat. A szegénység körül épp a szécsényi kolostor vetett fel vitás kérdést, az özvegy
