P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 13. Széltében a lelkek birodalmában. Nagy egyének csarnoka
F'orgách grófnőtől kapott rét ügyét, mely a szegénységgel ellentétesnek látszott, az akkori idők szigorú felfogása szerint. Hosszú vita után csak úgy fogadták el az örökséget, hogy a kolostor a rétet nem mint államjogi birtokot veszi át, hanem mint olyan ajándékot, melyet örökös használatra kapott. 1' 7 3) Ha fellebbenthetnők a múltnak fátyolát a XVIII. század szécsényi kolostoráról, komoly s egyben vidámlelkű szerzetesi családot szemlélhetnénk. Azt látnók, hogy mindenütt folyik a munka a különböző műhelyekben, feszülnek az izmok, gyöngyöznek a homlokok, de az ajkak némák. Mert szilencium van mindenütt: nemcsak a szobákban és folyosókon, de a konyhában, a kertben és a műhelyben is. Csak a szükséges dolgokat kérdezik csendben egymástól. A konyha, a műhely homlokzatán függ a kereszt s ők Krisztus követői. Csak olykor-olykor hangzik fel a kert felől egy-egy szép egyházi ének, melyben kifejezésre jut a gyomláló, kapáló testvérek áhítata. A klerikusok előtt a lelkiélet régi irodalmából ismeretes „manus religiosa", „szerzetesi kéz" kérdései lebegnek: „quid ad te?", „ad qui venisti?" Vigyáznak az újoncmester előadására, aki a rendszeres lelki- és szerzetes életbe vezeti be őket. A páterek munkájuk után néznek, egyesek a szécsényiek lelkiüdvén dolgoznak, a többiek nagyobb része a vidéken jár; a könyvtáros másolja a hivatalos provinciáiisi iratokat és tabulákat . . . Mindenki az okos munkabeosztásnak megfelelően végzi dolgát; egyik sem zavarja a másikat. Nem szolgai lelkülettel, nem bérért, vagy a büntetéstől való félelem miatt, hanem lelkesedéssel és örömmel, amint Isten gyermekeihez és barátaihoz illik. Napközben összehozza őket a szerény ebéd, a napközi és estéli imádság, elmélkedés és rekreáció. A rekreáció kedélyes öröme, vidámsága, a szeretetet soha sem sértő szellemessége mutatja, hogy ama csendes munkásoknak a lelke telve van a legédesebb örömmel. Nem kocsmai hahota, nem borközi duhajkodás hallatszik, hanem a tiszta, önfeláldozó, önzetlen, áldozatos, ideális lelkeknek csendes, tiszta öröme, derűs nevetése, melyet nem kísér keserűség, rosszakarat, s a viták egyéb nyavalyája. A könyvtárra különösen nagy gondot fordítottak azon időben. A szécsényi könyvtárban a II. József előtti időszaknak úgyszólván minden a lelkipásztori életbe vágó értékes műve megtalálható : a tudás és életszentség párhuzamosan halad egymással. Ruhájuk egyszerű, durva, tartós : maguk készítették ; étkezésük a ferences szegénységnek megfelelő. Egymás iránti viselkedésükben a tisztelet és különösen a szeretet lépten-nyomon tapasztalható. Az akkori idők levelezéséből tisztán látni, hogy fegyelmezett, lelkiemberek voltak azon kor szerzetesei. A legtávolabbról sem mogorvák, hidegek, kimértek; hanem egyenesek, őszinték, szeretetteljesek és vidámak. Ezen kornak gyermeke volt még az öreg Lakatos Fábián páter. Gyurkó Kornélhoz írt levelében olvassuk : "Jól lehet idegennek mondatom lenni tőled — Szerelmes ötsém — tudja Isten lelkemet ! Minden-
