P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

I. RÉSZ. - 13. Széltében a lelkek birodalmában. Nagy egyének csarnoka

írásában a nehézséget, úgy mostantól fogva az adatok bősége, tengere okozza a nehézséget. P. Nagy András apró betűkkel 150 foliáns oldalt írt tele ezen idők kolostori életéről s ő is csak 1760 után jegyzett fel mindent részletesen. Csak a legfontosabb eseményekre szorítkozunk. A ferences rendtartománynak ebben a korban előnye volt, hogy a török világban megedződött, hős testvérekkel állhatott a küzdőtérre. S a török világot átszenvedett magyar barátok példája vonzott : az ifjúság nagy számban tódult a rendbe. 1730-ban a tartománynak már 546 tagja van, a noviciusokon kívül (298 páter, 122 klerikus és 126 laikus-testvér); 1766-ban a rendtagok száma már meghaladta az ezret. I Ha a török világban úgyszólván egyedüli áldozatkész munkásai voltak a szegény magyar népnek, úgy most az ország talpraállításának munkájából nagy számukkal és ezen századot jellemző kiváló tudásukkal és életszentségükkel vették ki részüket. A szécsényi kolostornak a taglétszáma a provincia taglétszámával emelkedett. 1730-ban a szécsényi kolostorban már 14 páter munkálkodik. Számuk idővel 18-ra, 20-ra, sőt egy ízben 22-re emelkedik. 1766-ban a kolostor lakóinak száma a noviciusokkal és laikustestvérekkel együtt 43. A statisztika ezen említett adatai előre sejtetik, hogy a szécsényi kolostor a XVIII. században nemcsak a városnak, de az egész megyének lett éltető erőforrásává. E század állítja elénk a kolostor történetének legdicsőbb korszakát. Pedig a kor lelkivilágát szem előtt tartva, azt kell mondanunk, hogy kevés helyen kellett olyan nehézségekkel küzdeni az újjáépítés munkájában, mint Szécsényben és vidékén. A határmenti Nógrád megyében — mint láttuk — évszázadokon keresztül dúltak a harcok. A nép állandó aggodalomban élt ; a létért, az élelemért való és évszázadokon át tartó harc különálló lelkiséget, veszedelmes jellemhibát támasztott, fejlesztett a jó palóc nép lelkében, mely mai napig fennmaradt kettős veszedelmes vonása : félénk és furfangos. Az állandó veszedelemben és veszteségben csüggeteggé vált, a sok sikertelen munka után szorgalma is fogyatkozott és mint a fenti rimóczi levélből láttuk, a kénytelenség rávitte a kétkulacsosságra. Ha II. József bele nem avatkozik a kolostorok életébe, ha meg nem rontja a szerzetesi fegyelmet, a szécsényi kolostornak bizonyára sikerült volna a palóc népből ezt a két vonást is kiküszöbölni és sok más jó vonásával, az ország legjobb népévé alakítani. A vidék népe mellett magának a szécsényi népnek a nevelése volt még a legnehezebb. A város népének egyrészről áldást jelentett a nagy birtok ; de sok tekintetben a lelkiség megkötését is előidézte. Szécsény lakói nagyrészt az uraságok szolgái voltak. Ugyan, Szécsény uraságainak dicséretére legyen mondva, legtöbbjük a nép jóbarátja volt. A Forgách grófok után a kolostorban maradtak a birtokok gazdasági iratai : ezek között ezerszámra találni a kéréseket, instanciákat, melyeket egytől-egyig teljesítettek.