P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 13. Széltében a lelkek birodalmában. Nagy egyének csarnoka
De a szolganépre a szolgalelkűség bélyege is nyomódik s az ilyen nép nehezen emelhető áldozatosságra. A cselédsorban levők sokszor cserélnek helyet. Könnyen meggondolják a dolgot s ha valami kis baj van, tovább állnak. Szécsényben évszázados törzslakók, családok alig vannak . . < A cselédségen kívül vándornép és iparosság képezte Szécsény lakosságát. Ezek sem voltak állandó lakosok. így a török világ után nagy csapat tót telepedett le Szécsényben (alighanem urasági munka végzésére), majd a bányavárosok felől sok német iparos jött időközönként a városba, hogy aztán újra tovább költözzön. A tótok kapták meg a temetői kápolnát, tótnyelvű szentbeszédben is részesültek. Később a német iparosok kápolnája lett, „német kápolna" elnevezéssel, a tótok pedig a Szentlélek kápolnába mentek. 54 9) Szolganépet, vándorló népet nehéz kormányozni, vezetni ; az ilyenek kötelességet nem szeretnek vállalni. Mikor 1725-ben a rend lemondott a plébánia vezetéséről s Csetényi István plébános jött körülnézni, hogy vállalhatná-e a szécsényi plébániát, hamar felhagyott a kísérletezéssel, egyik okul felhozva : „Mivel a lakosok nem jobbágyok, hanem ma itt, holnap máshova mehetnek, úgy a plébános fizetésére őket nem kényszerítheti és ámbár kényszerítené is, mindazáltal tőlük semmit sem vehetne, mert inkább készebbek lennének az helyiséget pusztán hagyni, hogysem plébánost tartozzanak fizetni." 5" 0) Szívós munkára volt tehát szükség, hogy a páterek a nehézségekkel megküzdjenek és a vegyes természetű népet a valláserkölcsi élet magaslataira emeljék. Szécsénynek ekkor nagyon kevés volt a lakossága. A háború, a pestis, a tűz, megtizedelte. 1731-ben a ludányi plébániához tartozó „Szécsény filia" lakossága: 596 katolikus, 14 lutheránus és 39 zsidó. Az 1755-i Vizitáció szerint a katolikusok száma 1387-re emelkedett, a lutheránusok száma 18, keleti ritust követ 5. DD l) Csak aztán emelkedik nagyobb arányban a létszám, mert az anyakönyvek tanúsága szerint 1770-től a keresztelendők száma évrőlévre meghaladja a 100-at. A kolostor lakói elsősorban magának Szécsénynek voltak lelkipásztorai. Ők szolgáltatták ki a szentségeket. A kereszteltek anyakönyve pontosan hozza az adatokat 1694-től kezdődőleg. Ez a régi könyv arról is ad számot, hogy a vidék községeiből, mint Halász, Piliny, Endrefalva, Lócz, Rimócz, Sipek, Varsány, Szécsénybe hoztak újszülölteket keresztségre, mert e községeknek ekkor még vagy nem volt lelkipásztoruk, vagy pedig plébániájuktól távol voltak. Nyáron 5, télen 6 órától kezdődtek az istentiszteletek. Vasárés ünnepnapokon mindenkor prédikáltak, azonfelül nagyböjtben péntek délután tartották az ú. n. nagyböjti beszédeket. Szónoklatuk célkitűzése a valláserkölcsi élet emelése. Vagy, mint P. Nagy András említi : A vasár- s ünnepnapokon tartani szokott magyar-nyelvű szentbeszédekben a hit elemeire oktatták a népet s a bűnök kerülésére, az erények gyakorlására serkentették." 5 2) A levéltárban fennmaradt sok régi, írott prédikációról arra a következtetésre jutunk, hogy azon idők szécsényi szónokai nagy gondot fordítottak beszédjeik készítésére. Ha nyomtatásba kerültek volna, egyik-másikról nagyon
