P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 12. Kuruc világ alatt és után
telte, külön lakott s mikor őt is utolérte a ragály, csengetett utódjának, aki először haldokló rendtársát látta el a szentségekkel, azután folytatta az áldozatos munkát, míg ő is elégett a szeretet szent oltárán. Az anyagi javak után pusztult az emberi élet. Az emberek belefásultak a küzdelembe és mint a fuldokló a mentődeszkába, úgy kaptak a szatmári béke után ... Az események ezen részletezése után — noha tárgykörünkön kívül áll — egy önként felvetődő kérdésre mégis felelünk : Miért kellett az országnak és éppen nemes hazafiaknak belemenni ekkora küzdelembe, s vájjon volt-e mégis valami eredménye a felkelésnek, az ezernyi borzalomnak ? Szekfű Gyula, a Rákócziról szóló munkája miatt a közvélemény előtt méltatlanul megtámadott történetíró, legújabb munkájában a Rákóczi korszakról szóló részt ezen szavakkal vezeti be : „A bécsi abszolutizmus pedig, Felsőmagyarország, Erdély és a török-hódoltság birtokába jutva, saját elvei szerint próbálta meg az ország új berendezését s ezzel új, általános küzdelmet idézett elő, második Rákóczi Ferenc felkelését. A XVIII. század csak ez újabb pusztulás után hozhatta meg a magyarságnak a békességet, meg az anyagi és szellemi munka lehetőségeit. A felkelés nélkül a békesség s az anyagi és szellemi munka leketőségei nem adódtak volna meg, legalább is nem abban a mértékben, melyben megadattak.. ," 53 6) Könnyű ezek után elképzelni, hogy a kolostoroknak és lakóinak minő volt a helyzete. A kolostor együtt érzett a néppel, együtt osztotta meg a nélkülözés, fájdalom kenyerét. A kurucoktól nem kellett félnie. Azon kolostor, melyben a Vezérlő Fejedelem többízben vendégként tartózkodott, mentve volt az átvonuló kuruc csapatok rajtaütésétől s fosztogatásaitól. Az előbbi fejezetben említettek miatt ugyan nem maradt a kolostor részére kiállított menedéklevél a levéltárban, de lehetetlennek tartjuk, hogy a Vezérlő Fejedelem ne részesítette volna az általa olyannyira kitüntetett kolostort legmagasabb védelmében. S amennyiben a menedéklevelek szövege többnyire egyforma volt, bizonyára ugyanolyan lehetett, amilyet a gyöngyösi kolostornak állított ki a Vezérlő Fejedelem : „Mi Fejedelem, Felső Vadászi Rákóczi Ferenc, nemes Sáros vármegyének örökös főispánja, adgyuk tudtára mindeneknek, akiknek illik a mi Levelünknek rendiben. Hogy mivel Isten édes hazánk és nemzetünk az idegen nemzet sarcoltató igája alatt nyomorgó és szenvedő hajdani állapottyát fegyverünk által naponként szabadítja és szentséges előmenetellel boldogíttja ; azért megértvén édes Hazánk illy szabadítása mellett való indulatunkat, gyöngyösi klastromban levő Pátereinknek és híveinknek közönségessen Hazájukhoz és Hozzánk igaz szeretetnek s hűségnek megbizonyítására Botunk s Táborunkban magokat megjelenteték, kívánván egyszersmind protectionális Levelünket magok személlyek jóságok (jószágok) iránt közönségesen, kiknek kezeseket is méltóknak ítélvén, ezen Pecsétes Protectionális Levelünk által hűségünk alatt lévő mind Lovas s mind gyalogos Tiszteinknek úgy hadainknak mind közönségesen, mind pedig nevek szerint parancsolljuk, se személyekben háborgatni, se falun, mezőn levő javaikban akármi néven nevezendő jószágokban, sokkal inkább Templom s kerítésen belül Templomokban s Skólákban kárt tenni s felverni s felveretni se magok Tisztektül meg ne próbállyák, se pedig Direktiójuk alatt való Hadaiknak elkövetni meg ne merészellyék, Tiszteink is meg ne engedjék. Különben valakik ezen parancsolatunkat megvetvén, az ellen cselekesznek és
