P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

I. RÉSZ. - 12. Kuruc világ alatt és után

sát várja s az maga írása szerint Szécsénynél kívánnak egyezni... Midőn Pálffy Haisterrel megeggyezik: ha Újvárt akarja, (kit nem hiszek), oda kell menni, ha Szécsénnél idegyiin Haister." Október 24-én : „Palastoknál volt 3, vagy 4000 lovas német és Ságh (Ipolyság) íelé ment sietve, annak kell lennie, hihető csak kergelőzni indult, vagy Szécsént féltette a tűztül, azt akarta praeoccupálni, mivel semmi szekere ..." Október 25-én: „Fölséges Fejedelem, Kegyelmes Uram ! tegnap staffétát expediáltam Bödrül, kiben az ellenség Szécsényhez való gyüvetelét megírtam, azulta senkitül semmi hírem felőle. Hanem az mai ordinárián tanáltam Gerhard citós levelét, — tudván : ott volt az táboron, felakasztom ; azt írja Radvánszkynak : vasárnap megindult Haister az lovassal Nyékre, onnan másnap Szécsénybe s ugyanakkor marsíroltak ők is táborukkal Szécsénhez. Varsánhoz érkeztek: hallják a puskázást Szécsénben, és az szaladok gyiinnek reájok: Megforgatják az zászlót s visszamennek igyenesen Derecsénhez, az honnan gyüttek." Október 28-án: „Felséges Uram, Kegyelmes Uram ... Azért kellett volna ő kegyelmének az balszárnnyal háta mögé maradni Vadkert felül ; de midőn mind sorban valának Szécsényig az hadak, — sorban ugratta fel az ellenség... Vegyen itiletet Fölséged parancsolattyához képest. Mert ha még Szécsénytül indulását várja az ellenségnek : míg által kél (a Tiszán Károlyi), — meghaladja Kassát az lárma. Isten büntetése rajtunk : ilyen kevés számmal packázik az ellenség, csak egyedül az tiszteink rosszaságábul. Sőtér Tamás Kókaival voltak Szécsény előtt Kovácsinál, s azoknak kell vala elégetni Szécsényt ; azok észrevévén (de késübben mintsem illett), kirendelvén magukat, 200 lovast hátuljárót hagyván, ballagtak Szécsén felé ; azonban már másfélül az szorosokon s erdőken eleikben került vala más része az ellenségnek, úgy confundálták őket. Sőtér zászlai megmaradtak, Kókayéból két zászlót elnyertek; aztán ismét csoportozva salválták magukat. Ebeczky maga kimaradt vala, valamint válogatott haddal : az labancot akarta elcsalni az német mellől ; egész erővel rajtafordult, s űzte Hollókőig. Az volt a szerencséje Dániel uramnak ; nem vitte nyomon az ellenséget Ebeczky, hanem másfelé szaladt; s ez alatt Pásztó felé, s úgy ment békével el Eszterházy Dániel uram, az hadakkal. Az ellenség megállapodott ott, az hol elhadta Ebeczky űzését, onnan beszállott Szécsénbe." November 25-én írják : „Az ellenség Ludányig jött, beszállott a faluba ; de gyalog járul és bagázsijával, hogy megegyezett volna, semmi híre. Ludánban egészen beszállott-e ? S mily formában hadta Szécsént ? Nem írja ; hanem az falu marháját egészen behajtva, ott tartja." November 2-án : „Felséges Uram, Kegyelmes Uram! Gyütt vala ugyan hír tegnap Losonczra való szállásárul az németnek, de confirmátiója nem érkezett; igen csúfosnak látszik, olyan erővel volt Szécsénben, az, ki nem sok, abból is két regiment elment." November 3-án : „Mert azt sem tudják : mint maradt Szécsén.