P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

I. RÉSZ. - 12. Kuruc világ alatt és után

Vak Bottyán pedig azt írja az Ipolyon túli Szklagonya községnek Szécsényből (1709. március 30-án): „Minthogy azon Szklagonya nevű íalut Vajd András uram ezrede kiélte : azért látván ezen parancsolatomat, az szénakérésnek hagyjatok békét, — szalmát is örömest elvegyétek, ha kaphattok. Semmit ezért el ne kövessetek, hanem menjetek ki onnét, — másként fogatlak benneteket."

52

9) Még sötétebbé válik a kép, ha az egykorú írók feljegyzéseit helyezzük a fentiek mellé. Széchényi György, a nemeslelkű magyar hazafi, írja vejének, Ebergényi ezredesnek: „Keserű kenyeret eszünk mi, mert által látjuk azt, hogy bűnünk szerint büntet Isten ... Az Úristen fordítsa el ostorát rólunk csakhamar, másképen az mint elkezdtek pusztítani bennünket, csak azt kiálthatjuk : „Domine, salva nos, quia perimus .. ." (1705. febr. 12. 166.) „Igazán írom Kegyelmednek, néha holt-eleven vagyok s azt sem tudom, egyszer mint járok gondolkodásomban. Bár most valamely tenger szigetén tölthetném időmet remeteségben és imádságban. Iszonyúan rontják mindkét felől hazánkat, sok ezer embert éhenhalóvá tesznek és koldussá." (1705. febr. 26.) „Ez a mi országunk csak boldogtalan sorsra jutott, mert nem hallik itten egyéb, az lamentátiónál és Jeruzsálem desolátiójánál... S majd az melegek föltámadván, félünk, egy nagy pestis ne obruáljon bennünket és egész országunkat ne inficiálja."

üi

0) A kolere előtt Szécsénynek más rettenetes napokat kellett átszenvednie. A háború közelségét, a háború közvetlen borzalmait. Szécsény megérte azt is, hogy Heister osztrák tábornok kemény harcban kiverte a kurucokat s elfoglalta a várost. Ahol a hadsereg megfordult, az bizony lekoppasztotta a vidéket. Szécsényben állandóan 100—1000 katona tartózkodott. A rekvirálások, adókivetések sohase maradtak el. 1705-ben írja Bercsényi : „Nógrád vármegye megmustrálván magát, volt 500 lóval... az nemese hazaoszlott, megmondták a szécsényieknek : akárkit s akárki ezredében szolgáljanak, — de azon 200 lovasnak fizetésére valót szintén úgy reájuk vetik. Ez magának az szécsényi hadnagynak, Ficsúrnak, (Ficsor?) jelenlétében lett meg 1708-ban ..." „Majd kiheverem két nap múlva magamat s újra kezdem, — talán addig meggyűl az szétfutott cselédes had is, mert mind szállásokat adtam nekik itt Szécsényen belül az Mátrában..." 1709-ben írja Ráday Pál a Fejedelemnek: „Ha Felséged méltóztatik parancsolni : amely kevés proventus szedetik a szécsényi filiális harmincadon, adatok valamely forintokat a a Nógrádi elmúlhatatlan szükségre ... Kegyelmes Uram, az Istenért őrizzük meg ezt a földet, bár nullo ex alio respectu, csakhogy kenyerünk legyen: mert tellyes minden határ szép terméssel..."

U,

u) Azonban a labancok is akartak élni, azoknak is kellett a „szép termés", no meg Szécsény is, a kurucok fészke. És Heisternek sikerült a kurucokat kiemelni Szécsényből. Keserves napok voltak azok. A veszteségeket kicsinyítő, hideg jelentések a legvilágosabban tárják elő a valót. Bercsényi 1709. szeptember 14-én írja a Fejedelemnek: „Fölséges Fejedelem, Kegyelmes Üram !... Azt csak elhiszem, Haister indulá-