P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

I. RÉSZ. - 10. P. Bárkányi János Szécsény második megalapítója

durvaságukat az áldozatokon töltsék ki, ha azok az áldozatok a legártatlanabbak is. S annyiban fájdalmasabb volt P. Nagy János ezen szenvedése a szegedinél, mert magyar testvérei részéről érte. Erről már aztán nem tehet a Vezérlő Fejedelem sem.. Azonban múlott az idő. Megkötötték a szatmári békét. A sokszor elitélt, a provincia közvéleménye előtt meghurcolt Nagy János kiszabadult. A rendnek is, az országnak is sokban szüksége volt a békét követő napokban arra, hogy a királyi családdal jó viszonyban álló egyén kerüljön a rendtartomány élére. Es megtörtént, hogy a sokat szenvedett, a meghurcolt Nagy Jánost választották meg tartományfőnöknek. A nagy ember igyekezett is régi összeköttetései révén a felvidéki városok számára, melyek Rákóczi mellett mindvégig kitartottak, kedvező békét, feltételéket kieszközölni. A szécsényi kolostor történetéhez tartozik, hogy a szécsényi születésű, a szécsényi kolostorban számtalanszor megfordult P. Nagy Jánosról ily hosszan megemlékezzünk. Hogy Rákóczi neve mellett mondottuk el éppen élettörténetét, azért tettük, hogy ennek nyomán kapjunk feleletet arra a kérdésre, hogy a szécsényi történelem miért nem mond el többet a Vezérlő Fejedelemről. Azért, mert nem lehetett tiszteletlen P. Nagy János tartományfőnök személye iránt. Bármennyire nagyra becsülték a Vezérlő Fejedelmet, a gyermeki hódolat, ragaszkodás oly egyén iránt, aki pogány töröktől annyit szenvedett, sőt szenvedett a kurucoktól is, s akinek elfogatási levele épp Szécsényben íródott : a köteles tisztelet megsemmisített minden vonatkozást a kolostorban, amely kurucvilágra, s a Vezérlő Fejedelemre emlékeztetett. Senki sem veheti zokon, hogy a kolostor lakói, esetleg éppen olyan Lázár-testvér, aki P. Nagy Jánossal együtt szenvedett a töröktől, elöljárójuk iránti tiszteletből eltüntették a kuruc országgyűlésre, Rákóczi itt tartózkodására vonatkozó emlékeket. Az a tény, hogy a levéltárban megtaláljuk Merczel tábornok leveleinek P. Nagy Jánoshoz írt másolatát, s Szeged városnak P. Jánosról írt elismerő sorait, mutatja, hogy valaki P. Nagy János érdemeiről megemlékezett. Ezért nem rendelkezünk több adattal, a bevételi napló feljegyzésénél, s a szájhagyománynál, mely Rákóczi-teremről beszél. . . Az utókor mindkét lelki nagyság előtt meglobogtatja zászlaját és adózik a a két hősnek. ..Sa 600 éves jubileum emlékére a rendház jelenlegi főnöke megrajzoltatja a Vezérlő Fejedelem dicső alakját azon falra, mely mellett a kolostor vendégeként tartózkodott. Ha a kolostor történetírója, P. Nagy András, a kevés említett szón kívül mit sem jegyzett fel a Vezérlő Fejedelemről, de feljegyezte úgy a kassai, mint a szécsényi írott históriában P. Bede Józsefnek a Vezérlő Fejedelemről írt levelét, melyet ezen fejezet méltó befejezéseül közlünk. A levélnek épp írója lelki nagysága adja a legnagyobb súlyt. Bede kortársa volt Rákóczinak s mint fiatal diákonus énekelte nagyszombaton, a Vezérlő Fejedelem jelenlétében, a fenséges Exultet éneket. Eletéről később részletesen emlékezünk meg. Öreg korában, érdemekben gazdag élete végén írta a levelet Blahó Vincének, a