P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

I. RÉSZ. - 10. P. Bárkányi János Szécsény második megalapítója

tartomány történészének s mondhatjuk, alig jellemezték még hűségesebben Rákóczit, miként Bede jellemezte rövid néhány szóban: „Rákótzi Ferencz Fejedelem előtt sokszor éneklettem. Igaz az, hogy midőn az Exultetet énekeltem és odajutottam : Respice quoque ad principem nostrum Franciscum, a térdem előtte meghajtván, felkelt ő is és mély reverentiát tett. A nagy oltár előtt, a sekrestye felől lévő sanctuárium fala mellett szokott volt ülni. Írhatom, hogy ájtatos Ur volt ; azt soha nem látta ember, hogy ide- s tova nézett volna a templomban ; vagy könyvből, vagy olvasón összetett, felemelt kezekkel buzgón imádkozott. Amidőn a templomba jött egy compánia, mind nemes ifjakból álló Cavalléria, két sorban ment előtte kardosan, amidőn a Sanctuáriumba érkeztek, két sorban állottak a székek között és jól-lehet azon nemes ifjak közül, kik ariánusok, (alighanem unitáriusokat ért az író alattuk), kik kálvinisták, kik lutheránusok, kik katholikusok voltak, de a templomban semmi legkisebb csintalanságot nem tettek. Elevatiókor a katholikusok letérdepeltek, a többiek tisztességesen fennállottak. Rákótzi Ferencz ugyan Fejedelemnek termett, szép ember volt ; magas termetű, szép ábrázatú, gesztenye szinű, bodor hajú ; ha egynéhány ezer lovas egyben állott is, ki látszott közülük, mint régenten Saul. A Conventünknek által ellenében levő nagy házban lakott egy télen, mindenkor hozzánk járt devotiora. A felyül említett Cavalléria, vagy nemes Kompániának főkapitánya volt Haller Gábor nagyságos Ur, a vicekapitány pedig Stezel Kristóf, igen szép és deli termetű ifjú."

52

0)