P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

I. RÉSZ. - 10. P. Bárkányi János Szécsény második megalapítója

tették válaszukat: „Az Tekéntetes Nemes Romai Catholikus Confoederált Statusok, Augustana és Helvetia Confessiókon levő Tekéntetes Nemes Statusok Punctumaira való Replicája. Noha az benyújtott punctumokra, mivel igen delicata materia — kezdődik a válasz — és nagy consideratióra való s azon punctumoknak concinnatiójában jelentett statusok sok üdőt töltöttek, oly hevenyében nem lehetne az felelet, mindazonáltal . . . summarie replicáltatik ekképen . . ,"°

2

1) Az ebédlői ellengyűlés mégsem hozta meg a várt eredményt. Sok szóval elkenték az ügyet, érdemleges határozat nélkül. Más tárgyat tűztek napirendre. A katolikusok nem erőltették a dolgot, nehogy a vallási ellentét miatt veszélyeztessék az ország ügyét. A gyűlés után mégis Bercsényi ilyen kiáltványa jelent meg: „En Székessy grófi Bercsényi Miklós ect. adom tudtára mindeneknek, az, kiknek illik, az Páter jezsuiták állapotjában az mostani szécsényi gyűlésnek alkalmatosságával Iött determináció szerint való effektuátióját", s a kiáltványban kifejti a protestáns felfogást.

1'

2

2) A borju-pásti gyűlés, a híres kuruc országgyűlés befejeződött. Széchényi érsek békekísérlete nem sikerült. Az érsek az őszt Szécsényben töltötte. „Mi lesz a Hausmann kosztja egy hétre", kérdezte még október 10-én — elég durván — Bercsényi, a Vezérlő Fejedelmet, az érseket gondolva a Hausmann alatt. A csapatok elvonultak, a harc újra fellángolt és folyt váltakozó szerencsével. De aztán jött Trencsén (1707) és még inkább jött a határvonalat képező Ónod (1708), amelynek trónfosztó gyűlésére a Vezérlő Fejedelem nem készülhetett a kolostor csendjében, mint annak idején Szécsényben és nem tudta megállítani az áradatot. A szomorú vég bekövetkezett Rodostóval, tengermormolással és azóta mindmai napig felhangzik a mélabús ének: Krasznahorka büszke vára Ráborul az éj homálya, Tornyok ormán az őszi szél Elmúlt dicsőségről beszél. Nagy Rákóczi dicső kora Nem jő többé vissza soha . . . Harcosai rég pihennek Bujdosó Fejedelemnek . . . A tengerparton vissza-visszaszállt a Vezérlő Fejedelem lelke az elmúlt időkbe. A sok kálváriás nap emlékei közt eszébe juthatott a szécsényi dicsőség is, s a kolostor csendje, rendje. Mikes soraiból az ember erre mer következtetni. A Fejedelem egyszerű életéről emlékezik meg és írja: „Egy kolostorban sincs nagyobb rendtartás, mint a Fejedelem házában ..." A szécsényi torony ormán is régmúlt dicsőségről beszél az őszi szél. Emlékünnepek alatt visszatér a Fejedelem dicső alakja, hogy bátorságot öntsön a jobb jövőért küzdők lelkébe . . . Rákóczi szabadságharcáról különböző beállításban írtak és