P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 10. P. Bárkányi János Szécsény második megalapítója
írnak. A múltban bizonyára keményebben emlékeztek meg róla, mint napjainkban. A háború után bűnbakot keres s követel a közvélemény; s a szatmári béke után, Rákóczi szerepének megírásakor epébe mártották az írók tollúkat. Sok időn keresztül nem volt szabad jót mondani Rákócziról. Még a mult században is csak elítélőleg nyilatkoztak vállalkozásáról. Láttuk a neves Mocsáry nyilatkozatát. Básthy — hogy csak egyet idézzünk még — „Magyarok emléke" c. munkája I. kötetében egyenesen így ír: „. . . Andrássy Pál, Krasznahorka-i szabad báró, ama szerencsétlen időszakban, melyben Rákóczi Fejedelem felekezete (1707.) zavarta a hazát, engedett a kényszerítő erőszaknak, együtt tartott a kurucokkal . . ,"° 2 3) Bármint írjanak, vagy írtak a Vezérlő Fejedelemről, lelki nagyságát, rajongó hazaszeretetét, páratlan önfeláldozását, önzetlenségét, hősiességét, igazi hazafi egy pillanatra kétségbe nem vonhatja. Ideál, ragyogó példakép marad mindenkor a magyar történelem s a magyar hazafiak számára. Amikor azt látjuk, hogy az országban sokszor olyanok nevét övezik a dicsőség és nagyság koszorújával, kiknek hazaszeretete csupán egyéni célok, érdekek elérését jelentette, kétszeresen kell az olyan nemes hazafiak példájából lelkesülnünk, kik, ha nem is érték el azt a célt, amelyért küzdöttek, de életüket, vagyonukat hozták áldozatul a nemes eszméért. Ezek legnagyobbika a Vezérlő Fejedelem . . . Egy kérdés vetődik még fel a szécsényi kolostor történetével kapcsolatosan. Hogy lehet az, hogy a szécsényi kolostor történelmi könyvében oly kevés szó esik a Vezérlő Fejedelemről, a kolostorban töltött napjairól pedig nincs egy sor sem feljegyezve? Csak éppen annyit említ a kolostor történetének felszázaddal későbbi írója, hogy mekkora alamizsnát adott a Vezérlő Fejedelem a kolostornak!... Rákóczi felkelésével nem minden kortársa értett egyet. Különösen az országnak azon nagyjai, katonái, nemesei, akik résztvettek a török elleni harcban s akik az uralkodótól nyertek kitüntetést. Kiváló egyéneket találunk köztük: a Széchenyi grófokat s hogy mást ne is említsünk, éppen a szécsényi kolostor kiváló jótevőjét, a nagy hazafit, költőt, országbírót, Koháry Istvánt. (Koháry 6000 forintot adott a kurucok, a Rákóczi elleni akcióra.) Úgy vélték, hogy az országot felkeléssel nem szabad megrázkódtatni, hanem lassan erőhöz jutva, kell kivívni a szabadságot . . . Mert hiába, a háborúnak, főleg ilyen belháborúnak, rettenetesek a következményei. Már most könnyen elképzelhetjük, hogy a békekötés utáni időszakban, mikor csak fájó szívvel gondoltak az országban Rákóczira, és nem néztek arra a nemes szándékra, mely lelkét vezérelte, Rákócziról nem volt szabad megemlékezni ... A kolostor sem lehetett hálátlan Koháry iránt, kinek köszönhette, hogy templomot tudott építeni. De a közvélemény akkori megnyilatkozása s Kohárynak tartozó hálájuk mellett is maradhatott volna emlék a szécsényi kolostorban Rákócziról, ha egy másik név nem mosott volna el minden emléket: P. Nagy János, kinek elfogatását, illetve
