P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

I. RÉSZ. - 10. P. Bárkányi János Szécsény második megalapítója

ll.A Vezérlő Fejedelem Szécsényben. (1705.) A Rákóczi szabadságharc előzményei ; Rákóczi a Gondviselés embere. A szécsényi országgyűlés ; Rákóczi megérkezése után a kolostor vendége. Nag gyűlés a szécsényi réten, az ország sátrában. Katolikus főurak gyűlése a kolostor ebédlőjében. A kuruc világ szomorú vége. Miért jegyzett fel oly keveset a kolostor a Vezérlő Fejedelemről. A szécsényi születésű P. Nagy János, szegedi hős szerepe. P. Bede József értékes levele a Vezérlő Fejedelemről. Áldott ez a föld: szép aranyló búzatáblák, Lankáson nap süt az érő gerezdekre, A völgyben szunyókáló kis faluk S fenn őrködik az ős klastrom keresztje. Kastély, a parkban redves százados fák, Szökőkút, fáklyafüstös vén romok: Rákóczi itt járt. . . szinte várom, egyszer Egy kuruc dalia előrobog . . . Mihály László Szécsény 1927™) Rákóczi itt járt Szécsényben, a szécsényi kolostorban. Szécsény képezi a Vezérlő Fejedelem pályájának legkimagaslóbb pontját; a sziklás pályának kiemelkedő, verőfényes magaslatát. . . Még nem mullott el két évtizede annak, hogy Bárkányi János gondterhesen tekintett végig a szécsényi romokon és a sekrestyei oszlopfő alatt megállva, csüggedetlen akaraterővel látott hozzá a munkához. Azóta neveltje, Rákóczi Ferike, nagyranőtt, a kis „csemete" a virágágyból az élet viharos fergetegébe került. A Vezérlő Fejedelem is megállott a cseh és török világot látott boltozat alatt s hordta végig tekintetét a romokban heverő országon. Sajnos neki nem sikerült a romokból új épületet építeni mint János páternek. De élete nem volt hiába. Ideális alakja marad a magyar történelemnek, akire mindenkor büszkén tekinthet a magyar. Mikor a gótikus ívek alól kitekintett az ablakon és látta a kackiásan előtörő kurucokat, látta összejönni a megyék küldötteit, a papság, a nemesek képviselőit, reménység kelt lelkében. A nemzeti sátort a lelkesedés tüze szétfeszíteni készült ; egy pillanatra a borjú-pást felett szétoszlott a köd, — de csak egy pillanatra.