P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

I. RÉSZ. - 10. P. Bárkányi János Szécsény második megalapítója

A történlemből ismerős a szécsényi országgyűlés, s a Vezérlő Feje­delem szereplésének előzménye. A törököt a szövetséges hadak ki­űzték az országból. Igaz, hogy Thököly kurucaival még egyideig a török mellett harcolt a felszabadító seregek ellen. De ez a kis csa­pat is hamar átlátta, hogy itt a kereszténységnek nagy, döntő össze­mérkőzéséről van szó és szintén a keresztény csapatok mellé állott. A török kitakarodott. Az ország mégsem szabadult fel teljesen. Ertjük ez alatt nem csupán azt, hogy az országon keresztül-kasul járó sok katonaságtól egyes vidékeknek mindig volt miért rettegni, hanem sok­kal inkább azt, hogy a bécsi kormány (sajnos sokszor éppen Magyar­országból érkező információk alapján) Magyarországot sokban mint meghódított országrészt kezelte. Érthető, hogy az amúgy is veszedel­mes hangulatban — a régi kuruc világ nyomán — az elégületlenség nőttön-nőtt. „Az izgatottságot ezúttal nem a protestánsok feleke­zeti motívumai szították, hanem a veszélyeztetett magyar szabadság és nemzeti függetlenség szent ügye, mely felekezti különbség nélkül egyformán állott minden igaz magyar hazafi szivéhez." 51 0) Rákóczi Ferencet tehetsége, nemes jelleme, vagyona, áldozat­készsége és önzetlensége állították a haza szabadságáért harcolók élére. Lelkében küzdött a felkelés gondolata ellen, de az események maguk kényszerítették áldozatos, sok szenvedéssel teli szerepére. Grosbois magányában írta meg később vallomásait s ezen remek munkájában visszamenőleg megírta egész élettörténetét, hivatá­sát. „Az isteni gondviselés arra szemelt ki, — írja — hogy mint feje­delem nemzetem élére álljak. A szegény nép és magam nyomoru­sága rákényszeritettek, hogy a haza felszabadulásának nagy munká­jához fogjak. Ugy véltem, esküm kötelez arra, hogy hazám törvényeit megtartsam, az elnyomottakat fölemeljem, a gyengéket és elhagyatot­takat az elviselhetetlen igától felszabadítsam. Távol volt tőlem a nagy­ravágyás, a magasabb méltóság, vagy korona után való törekvés, hiszen csak jót tettem a szegényekkel, nyilvános ájtatosságot végez­tem, őrizkedtem a fényűzéstől, szerény voltam az étkezésben, tiszta erkölcseimben, a közjót magam elé helyeztem, éjjeleket és nappalo­kat munkában és nyugtalanságban töltöttem . . ." o1 1) Pro Patria et Libertate szavakat és a Boldogságos Szűz Mária képét hímezték lobogóikra és indultak a harcba . . . Szécsénynél tartunk. 1705 augusztus 17-én Rákóczi a Vág mellől kereste fel soraival Széchenyi Pál kalocsai érseket. Széchenyi a császár megbízottja volt a béke kieszközlésre. Rákóczi leveléből kiolvassuk, mennyire mélységesen érezte át a felkelés, a háború bor­zalmait s egyben mennyire szomjúhozta a békét. 01 2) Részben ezért is vetette fel az országos összejövetel gondolatát. Széchenyi Pál érsek személyesen sietett Rákóczihoz. Nyitrán találkoztak s innen együtt siettek Szécsény felé. Nem sokkal előbb Pumericznél adott Rákóczi tanúságot hadvezéri talentumáról. A győzelmet ugyan Bercsényi és Eszterházy kapkodása kétessé tették ; annál inkább tűnt ki Rákóczi hadvezéri rátermettsége. Rákóczi eredetileg Rákosra hívta össze az országgyűlést. Szé-

Next

/
Thumbnails
Contents